2012. május 9., szerda

Man From Deep River (1972)

- Il Paese del sesso selvaggio
- Sacrifice! 

Rendezte: Umberto Lenzi

Bradley (Ivan Rassimov), az angol természetfotós Thaiföldön dolgozik, amikor egy dzsungeltúra során foglyul ejti őt egy őslakos törzs. A bennszülöttek a búvárruhája és a békatalpak miatt először halembernek hiszik, majd később rabszolgaként dolgoztatják a faluban. Többszöri sikertelen szökési kísérletet követően Bradley végül szép lassan elnyeri a falubeliek bizalmát és a közösség megbecsült tagjává válik, olyannyira, hogy aztán feleségül veszi a törzsfőnök meseszép lányát, Marayát (Me Me Lai), és miután már a baba is úton van, a férfi már nem is vágyik vissza a civilizációba. De az idillbe végül beleront a falu féltékeny varázslója, és a támadó Kuruk, akik egy emberevő törzs.



A Mondo filmeket nem számítva, Lenzi Man From Deep River-jét tartják a kannibálfilmek prototípusának, a zsáner úttörőjének, a műfaji alapok (klisék) lefektetőjének, bár maga a hírhedt kannibálfilm hullám csak évekkel később indult el Deodato Ultimo Mondo Cannibale című alkotásával, ami egyébként eredetileg ennek a folytatása lett volna (ha Lenzi kevesebb tiszteletdíjjal is beéri). Pedig a Man From Deep River valójában nem is kannibálfilm, mert a legcsekélyebb részben szól csak az emberhús csócsálásáról, maguk a kannibálok is csak a film második felében bukkannak fel, mint ellenség. Sokkal inkább egy klasszikus Pocahontas sztorit kapunk, de aki azt hiszi, hogy így a filmben csak némi szirupos lamúr okozhat majd gyomorforgatást, az bizony hatalmasat téved.


Egy kellemesebb egzotikus népszokás :P


A filmet a Sziúk Fogságában című amerikai western alapsztorija ihlette, aminek beszédes címe is sejteni engedi, hogy csak az alapvetés szolgált mintaként. Tulajdonképpen Lenzi egy meglepően korrekt kalandfilmet csinált belőle, ahol a "culture clash" végül ezeknek a különböző kultúráknak a sikeres egymásra találásába torkollik, és a sztori főleg erről szól, vagyis hogyan próbál Bradley megszökni, és végül megszokni ebben az egzotikus mikrokozmoszban. De azért mégiscsak egy exploitationről van szó, tehát nem marad el a sokkolás sem, ami most sem feltétlenül a trükkök által (nyelvlevágás, alkarból való falatozás), hanem elsősorban az igazi állatok leölésének premierplánban való bemutatásával lehet képes borzongást, némelyeknél meg bizonyára felháborodást kiváltani. A film elején ugyan figyelmeztetnek, hogy bár ezen jelenetek megrázóak lehetnek, de a készítők célja, hogy azokat a valós mivoltukban mutassák be. Ez persze csak ügyes mosakodás, pláne, mivel ezen képsorok azért az esetek többségében öncélúak. A mongúz és kobra harca vagy a kakasviadal még csak matiné a krokodil kibelezése, a majomskalpolás vagy a kecske lenyakazásához képest, tehát a túlérzékeny állatbarátoknak csak óvatosan! Bár a neten ma már két klikk után ezerszer rosszabbat dob a gép.




Ez tulajdonképpen egy korrektül összerakott kalandfilm jövendőbeli vegetáriánusoknak, állatgyűlölőknek, vagy romantikusabb hajlamú horror fanoknak, de természetesen minden valamirevaló exploitation rajongónak is kötelező. A zenéje kellemes, Rassimov játéka is korrekt (ő és Me Me Lai egyébként még legalább két kannibálfilmben jeleskedik ezen kívül), és a műfaji kötelezőeken túl (cicik, szex, nemi erőszak, valós és filmes gore), egy viszonylag értelmes történetet is kapunk, ami ha nem is villámgyors, itt-ott döcög is, és nincs is tele éppen meglepetésekkel, azért tisztességesen le tud kötni másfél órára. 


Trailer


A film jócsaja


Me Me Lai



7 megjegyzés:

  1. Az olasz filmek nagy rajongója vagyok, de ezt a filmet se nagyon tudtam megkedvelni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én a Cannibal Holocausttal vagyok így, máig nem értem a hypeot körülötte. De itt is inkább az tetszett benne, hogy nem egy olcsó gore-fest, hanem egy egészen korrekt kalandfilm exploitation bőrben. Lenzitől meglepő teljesítmény, pláne, hogy a Feroxot is ő csinálta később, ami már a zsáner másik véglete.

      Törlés
  2. Kannibál filmekért anblokk nem rajongok annyira,
    viszont Lenziért annál inkább. Egy vérprofinak tartom.
    A giallói és a rendőrfilmjei nagyon állatok. Egyik kedvenc olasz rendezőm a hátsó sorból. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem azért közel sem nyűgözött le ennyire, de az általam látott peplumjai kétségtelenül a jobbak közé tartoznak. Azt tudom, hogy a poliziottescoi legendásan jók, majd egyszer meg is győződöm róla.

      Törlés
  3. Tough Ones, Executioner, The Cynic, the Rat & the Fist, Spasmo, de még a 80-as évek végi Nightmare Beach-ben is igencsak vannak jóságok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Westernjei milyenek? Ha jól látom, nem sokat csinált. Láttad valamelyiket?

      Törlés
  4. Fú, valamelyiket láttam régen, úgy emlékszem elég langyoska volt.
    Semmi sem maradt meg bennem.

    VálaszTörlés