The Burning (1981)

- Az Erdei Fantom

R.: Tony Maylam

1976-ban néhány táborozó fiatal meg akarja tréfálni a közutálatnak örvendő iszákos (és természetellenesen nagy orrlyukakkal megvert) tábor gondnokot, de a dolog rosszul sül el, a gondnok meg ropogósra. Túléli ugyan, de mind az arca, mind pedig a lelke eltorzul, pláne azok után, hogy mindössze csak diákcsínynek, balesetnek tulajdonították az egészet. 5 évvel később a környéken újra táborozik egy rakás kanos fiatal, de a szünidei idillt hamarosan vérbe fojtja egy sövényvágó olló, illetve az azt kezelő torz alak, aki na vajon ki lehet?

Azt vallom, hogy egy horrorfilm csak olyan jó, mint a benne lévő gyilkos/szörny/gonosz erő (vagy éppen a gyilkos gonosz erős szörny), nálam ez a slasherre fokozottan igaz, mert ez egy kifejezetten sablonos és fantáziátlan szubzsáner, ahol nagyon nehéz kitűnni az átlagból, a filmekben többnyire csak a gyilkos kinézetét és eszközeit cserélgetik, a motivációk, a narratíva és a mellékkarakterek nagyjából ugyanazok. Így aztán nem is tartoznak a kedvenceim közé az ilyenek, sőt, egyenesen a horror legunalmasabb leágazásának tartom a slashert. (A Péntek 13 viszont pont Jason karakterének köszönhetően, illetve a műfajba némi újszerűséget hozó természetfeletti elemek bevonásával egészen korrekt kis széria.)

Az Erdei Fantom gyilkosának eredetisége is kimerül annyiban, hogy ezúttal egy sövényvágó ollóval redukálja a táborozók számát, ami fegyver viszont nem elég brutális vagy legalább vicces ahhoz, hogy különösebben érdekessé tegye az egész filmet. Az meg, hogy ezúttal egy ropogósra sütött alkesz kezeli a gyilkos szerszámot, szintén nem valami nagy ötlet, már csak azért sem, mert elég keveset látjuk a Tom Savini által három nap alatt elkészített maszkot, annál többet viszont a szintén unalmas slasher klisének számító FPS nézetet, vagyis a lihegő gyilkos szemszögét. Feszültségkeltésre az ilyen csak kis adagban és röviden alkalmas, aztán rohadtul unalmas lesz.

Az erdei fantom szigorúan felsorolja a kötelező sablonokat. A film első felében itt is rendesen húzzák az időt, megy a szokásos tinédzser lamúr (vagyis mindenki kúrni akar, aki nem tud, az meg recskázik), cicimutogatás, de van kötelező nerd vs jock csetepaté (kockafejű gnóm a menő izomagy ellen), és persze a számos kamu beijesztés, amiknek pár ilyen film megtekintése után már senki nem dől be. A gyilkosságok sem valami ötletesek (egy sövényolló lényegében két összkötött kés), se nem túl explicitek, az egyetlen ütősebb jelenet a klasszikus kenus mészárlás, ami kapcsán azért felmerül bennem néhány kérdés, pl. hogyan lehet egy folyó közepén egy ingatag kenuból egy tutajon lévő embereket egy ollóval lekaszabolni, anélkül, hogy a vízbe esnénk, illetve hogy mégis milyen vékony volt a fantom, illetve milyen széles és mély az a kenu, hogy az áldozatoknak nem tűnt fel, hogy abban valaki fekszik. Oké, tudom, logikát keresni egy horrorban...

Ez a film még a zsáner 80-as évekbeli virágzásának korai szakaszában készült, és persze rögtön meg is vádolták a Péntek 13 koppintásával, nyilván nem is alaptalanul (az íróként és producerként is bemutatkozó Harvey Weinstein esküdözött, hogy ő már korában megírta ezt a filmet), bár mivel a Péntek 13 gyilkosa még csak egy néni volt, tulajdonképpen sokkal inkább lehetne a Péntek 13 második részéhez hasonlítani, amivel viszont ugyanazon a héten jött ki az Erdei Fantom. 

A slasher rajongó számára bizonyára ez is alapmű, és végül is nem jobb, nem rosszabb, mint a sok hasonszőrű társa, de leszámítva, hogy látjuk Jason Alexandert hajjal, és Holly Hunter mellett még pár másodvonalbeli színész debütálását is (pl. Fisher Stevens), semmi eredeti és semmi különösebben emlékezetes nincs benne, a DVD 150 forintos árát viszont bőven megérte.

Trailer: