Virgins of the Seven Seas (1974)

- The Bod Squad
- Karate, Küsse, blonde Katzen

Öt fiatal európai nő esik a kínai kalózok fogságába, akik mellesleg a szexrabszolgaipar beszállítói is, így aztán a csajok egyhamar egy emberkereskedő háremében találják magukat. Ott aztán szexuális továbbképzésben, illetve rendszeres testi fegyítésben részesítik őket, mielőtt még piacra bocsájtanák őket. A hárem egyik női munkatársa, Ko Mei Mei (aki maga is kényszerből van ott) azonban segíteni akar a lányoknak megszökni, ezért titokban kung-fu edzéseket tart nekik (melynek része a halálos olívabogyómag köpés is), majd a bátyja, Ko Pao segítségével megszervezi a szöktetést is. 

Én az ilyen mozikért élek, kérem szépen! Egy olyan filmnek, amiben (fél)meztelen csajok kung-fuznak le kínai haramiákat nincs túl nehéz dolga, ha le akar venni a lábamról, bár őszintén szólva, ehhez már a plakát látványa is elég volt. A Virgins Of The Seven Seas egy műfaji hibrid, lényegében a 7 Aranyvámpír Legendájának egyik testvérfilmje, amiben a Shaw Brothers a kung-fut egy másik jellegzetesen európai zsánerrel, a bajor szexvígjátékokkal próbálta meg párosítani.

A Shaw Brothers ezúttal egy NSZK stúdióval (Rapid Film) állt össze koprodukálni egyet, előbbiek Chih-Hung Kuei kipróbált exploitation-veterán rendezőt, a krautok pedig Ernst Hofbauer, a Schulmädchen Report filmekről ismert direktort adták be a közösbe, és a végeredmény pont olyan is lett, mint amit első hallásra elvárnánk ettől az interkontinentális filmes társulás szerelemgyerekétől. Ázsiai környezet és színészek, szinte végig pucér európai nők, látványos kung-fu és wuxia összecsapások, mindez nyakon öntve az ázsiai pikáns komédiákra, és a tiroli szexvígjátékokra egyaránt jellemző olcsó slapstick jellegű humorral. Kell-e ennél több? Normális esetben igen, de az önfeledt bűnös élvezethez aligha.

A sztori persze jelzésértékű, és nagyjából alá van rendelve a kötelező exploitation elemeknek, vagyis hogy a lehető legtöbb pucérkodásra, akcióra és humorra biztosítson alkalmat, így aztán nem is panaszkodhatunk a tempójára és a ritmusára, 3 percenként minimum egy saller vagy legalább két cici számolható, de többnyire a kettő egyszerre látható a képernyőn. Persze a végén lehet csak igazán lubickolni a jóban, egy nagy és látványos össznépi szabadtéri bunyóban, ahol is egy elhagyott tengerparti falu maradványai között a felszabadított és rekordidő alatt a harcművészet mestereivé képzett csajszik (némi segítséggel) lenullázzák az elrablóikat.

"- Most megmutatom, hogyan vágjátok le az ellenfél tökét."

- Mi az ott az égen? Egy madár? Egy repülő?

A humora kicsit (nagyon!) gagyi, és szebb bunyókat meg merészebb pajzánkodást is láttam már, de így együtt, egy filmben azért ritkán van együtt az ilyesmi, szóval nagyon is megbecsülöm most a jót.  (A japánok azért több stílust és morbidabb humort vittek a hasonló jellegű exploitationjeikbe.) Lehet, hogy csak egy bot-egyszerű és egy nem túl maradandó "tits & kungfu" film (ha nincs ilyen zsáner, akkor most megalkottam, legalábbis a nevét), de nagyon szórakoztató, és valahol tök jól összefoglalja a 70-es évek exploitationjeinek egyszerű szépségét. Szex, csajok, humor, harcművészet, erőszak, Ázsia.

Trailer: