Kingdom: Call Of The Wild

Írta: Dan Abnett
Rajz: Richard Elson

Bár a Call Of The Wild gyűjteményes kötet csak nem rég jelent meg Britanniában, a benne foglaltatott két történet azonban már természetesen lefutott a magazinban, 2009-ben, illetve 2011 elején. A Kingdom első kötete nagyon meggyőző olvasmány volt, és ha arra azt mondtam, hogy megfogott, akkor a harmadik és negyedik sztori már egyenesen szögbelövő puskával rögzített oda magához. 

Ebünk, Gene immáron Leezeevel, a Promise Landben megmentett kislánnyal együtt vándorol a sivár Földön, majd eljutnak a néhai Sydneybe (Auxtráliába, ahogy a képregényben hívják), ahol összefutnak a "Vad" nevű, a Genehez hasonló humanoid kutyákból álló csapattal, bár ők Genennel szemben nem laboratóriumban születtek, hanem vadon tenyésztek ki maguktól. Gene csatlakozik hozzájuk, de az öntörvényű falka királya, Rex (aki egy csivava!) azt gyanítja, hogy Leezee vonzza oda a rovarokat, ezért úgy gondolja, a legjobb lesz, ha titokban odaadja a kislányt nekik, hátha akkor leszállnak róluk. Amikor Gene észreveszi, hogy Leezee eltűnt, nagyon pipa lesz.

A His Masters Voice című folytatásban Gene már biztonságban tudva Leezeet, ismét egyedül vándorol, de nem sokáig. Clara Bow, a Vad egyik szukája, aki már korábban is kiszemelte magának a harcias ebet, csatlakozik hozzá, Gene pedig azt ígéri, hogy elviszi őt a Gazdákhoz, mert hogy újra elkezdte hallani őket a fejében. El is jutnak egy jól őrzött bázishoz, ahol azonban nem egészen az várja őket, amire számítottak, hanem kutyák ketrecben, és egy robot testébe zárt őrült ezredes, aki újra szeretné építeni a genetikailag módosított kutyasereget, és ehhez Gene a lehető legjobb kísérleti alany.

Talán mondanom sem kell, de a folytatások jócskán felülmúlták az egyébként is remek első két sztorit. Míg ott értelemszerűen idő kellett a karakter meg a környezet megszokásához, addig itt már egyből a mélyvízben lehetett kezdeni. Eredetiségből, ötletekből és jó karakterekből ezúttal sincs hiány, különösen az első történeteben szereplő "Vad" banda (szintén szellemes nevekkel ellátott) antropomorf karakterei nyerték el a szimpátiámat, akik mintha csak egy vasárnapi rajzfilmből léptek volna elő, még a kinézetük is próbált alkalmazkodni a jellemükhöz. Van itt pilóta szemüveges tapasztalt vezető (Will Feral), aki leginkább egy masszív házőrző kutyára szőröz, a hatalmát féltő rosszindulatú és álnok béta hímet egy csúnya ausztrál vadkutya (Dingo Starr) személyesíti meg, az amazon kutyalányok természetesen szexisebb, nőiesebb vonásokat kaptak, nem is beszélve a számító kis Rexről, aki apró termetű zsebkutya létére lett a kutyák királya (és mellesleg háziembert tart, legalábbis így hívja a ketrecben tartott tudóst).

Külön értékelem a finom angolszász nyelvi poénokat is, amik egyébként az egész szériára jellemzőek. Ilyenek a mókás kutyanevek, vagy pl. a Jack London mű címére utaló a "Vad(on) hívása", amit a magyarban többnyire a Vadon szavának fordítunk, de a képregényben pl. konkrét jelenet is van, amikor egy megcsörrenő telefon végén a Vad, vagyis a vadkutyák csapata jelentkezik. De vicces utalás a Gene által gyakran emlegetett és vágyott békés hely, a farm, ahova az öreg kutyákat küldeni szokták, illetve emlékezetesek az egyszerű szókinccsel megvert Gene aranyköpései is, mint például a "Your mouth full of strange." vagy a "You have muscles in your head."

A második történet már kicsit összetettebb, mert amellett, hogy ismét egy akcióra épülő sztorit kapunk, néhány dolgot feltár a múltból is, egészen pontosan a kutya-katona projekt kezdeteit ismerhetjük meg a sztori főgenyójának, Herlocker ezredesnek a múltján keresztül. Persze még így is sok minden vár magyarázatra, ami remélhetőleg azt jelenti, hogy Abnett hosszabb távra tervezett a sorozattal.Szerencsére tovább gyönyörködhetünk Elson minőségi rajzaiban is, aki szerintem most még jobban kitett magáért, több a részlet, dinamikusabbak lettek a harcok. Hihetetlen, hogy ez az ember főleg Sonic the Hedgehog képregényeket csinált eddig.

A Kingdom vonzereje az egyszerűségében és a dinamikájában rejlik. Nem egy mély és komplex sci-fi, sokkal inkább olyan, mintha a Majmok bolygója és az 50-es évek óriás szörnyes filmjei keverednének egy kis szuperhős akcióval egy klasszikus poszt-apokaliptikus sci-fi környezetben, és ehhez jönnek még hozzá a látványos akció jelenetek, vékony humor, kis romantika, és ha figyelünk, akkor még némi társadalomkritikát is észrevehetünk benne. Nagy királyság a Kingdom, és nagyon bízom benne, hogy mielőbb folytatódik, mert rengeteg van még ebben a szériában és a karakterekben.