R.: Osvaldo Civirani
"A mi népünknél az a szokás, hogy a törzsfőnök csata előtt mindig megérinti a király dárdáját, és sok szerencsét kíván. Érintsd meg kérlek te is, Herkules."
Herkules (Mark Forest) hajót törik, és Dél-Amerikában, egészen pontosan az Inka birodalomban ér partot, ahol gyorsan összehaverkodik Maytha herceggel (Giuliano Gemma), akinek apját, az igazi királyt fogva tartja a zsarnok Hatovolpa. Herki és az indiánok előbb egy partizánakció keretein belül kiszabadítják Maytha húgát, Hamarát az áldozó kés alól, majd megszervezik az offenzívát, és indulhat is az ostrom, a vérontás meg persze a trónfosztás.
Fura ez a Herki. Kezdjük ott, hogy a partot érése, és pár percnyi ismerkedés után (az idő és térbeli akadályokon kívül a nyelviek is megszűntek létezni) magasról leszarva, hogy több ezer mérföldre került otthonától, és hogy a hajója darabokban, társai meg felpuffadt vizihullaként lebegnek az óceánban, máris önként és dalolva vállalkozik az Inka birodalom megmentésére. Ráadásul ennek a Herkulesnek az ereje sem állandó, különben hogy lehet, hogy egyszer mázsás kőtömböket dönget, máskor meg egy nyavalyás indián is majdnem hogy lenyomja fahusáng összeszorításban (ősi inka sport lehet). Később egyébként az indiánus még jól le is "hegylakózza", ami valamiféle dicséretnek számít arra fele.
Bár elsőre érdekes ötletnek tűnik, hogy görög félistenünk ezúttal egy ilyen egzotikus világba jut el, sajnos a film szempontjából ez nem sokat számít, mert hogy az már nem lett valami érdekes. Pedig vannak szép díszletek meg jelmezek is, de hiába, a sztori és a karakterek egyszerűsége és sablonossága már bőven elég volt ahhoz, hogy a felejtősnél is alacsonyabb kategóriába soroljam.
Ami mindenképpen dícséretes vele kapcsolatban, hogy szerencsére nem túl sokat beszélnek benne, mert egyébként olyan fájdalmasan mesterkélt párbeszédeket hallhatunk, mintha valami mesét, vagy még inkább egy kezdő angol nyelvkönyv példafeladatait adták volna a szereplők szájába. A színészi játék ehhez igazodva botrányosan gyenge, az iskolai gyerekelőadások szintjét veri. Mark Forest egyébként is a peplum hősök egyik legsótlanabbika (itt még csak szakálla sincs), de Gemma még őt is alulról súrolja. Mármint a színészi antijátéka.
Cserébe harc az van sok, méghozzá elég röhejesek, de ha igazán röhögni akarunk, akkor azt a részt érdemes megnézni (és lehetőleg a magyar szinkronnal!), amikor az egyébként dögunalmas táncjelenet végén az inka többség is táncra perdül. Komolyan mondom olyan volt, mint amikor az elmegyogyóban füves sütit osztanak vacsorára. Még jó, hogy Herkules nem állt be közéjük szirtakizni.
Többet nem is ragozom, gyorsan és észrevétlenül ment át rajtam ez a film, még az átlag peplumok szinvonalához képest is nagyon gyenge, bár magyar szinkronnal nézve azért van némi trashfilmes szórakozás-faktora. Láttam már egy rakás peplumot, és nem véletlen, hogy csak nagyon kevésre emlékszem közülük úgy igazán. A Herkules és a Nap Fiaira se fogok, de ha mégis, akkor is csak mint az általam látott egyik legrosszabbra.
Trailer:
A film jócsaja:
Fura ez a Herki. Kezdjük ott, hogy a partot érése, és pár percnyi ismerkedés után (az idő és térbeli akadályokon kívül a nyelviek is megszűntek létezni) magasról leszarva, hogy több ezer mérföldre került otthonától, és hogy a hajója darabokban, társai meg felpuffadt vizihullaként lebegnek az óceánban, máris önként és dalolva vállalkozik az Inka birodalom megmentésére. Ráadásul ennek a Herkulesnek az ereje sem állandó, különben hogy lehet, hogy egyszer mázsás kőtömböket dönget, máskor meg egy nyavalyás indián is majdnem hogy lenyomja fahusáng összeszorításban (ősi inka sport lehet). Később egyébként az indiánus még jól le is "hegylakózza", ami valamiféle dicséretnek számít arra fele.
Bár elsőre érdekes ötletnek tűnik, hogy görög félistenünk ezúttal egy ilyen egzotikus világba jut el, sajnos a film szempontjából ez nem sokat számít, mert hogy az már nem lett valami érdekes. Pedig vannak szép díszletek meg jelmezek is, de hiába, a sztori és a karakterek egyszerűsége és sablonossága már bőven elég volt ahhoz, hogy a felejtősnél is alacsonyabb kategóriába soroljam.
Ami mindenképpen dícséretes vele kapcsolatban, hogy szerencsére nem túl sokat beszélnek benne, mert egyébként olyan fájdalmasan mesterkélt párbeszédeket hallhatunk, mintha valami mesét, vagy még inkább egy kezdő angol nyelvkönyv példafeladatait adták volna a szereplők szájába. A színészi játék ehhez igazodva botrányosan gyenge, az iskolai gyerekelőadások szintjét veri. Mark Forest egyébként is a peplum hősök egyik legsótlanabbika (itt még csak szakálla sincs), de Gemma még őt is alulról súrolja. Mármint a színészi antijátéka.
Cserébe harc az van sok, méghozzá elég röhejesek, de ha igazán röhögni akarunk, akkor azt a részt érdemes megnézni (és lehetőleg a magyar szinkronnal!), amikor az egyébként dögunalmas táncjelenet végén az inka többség is táncra perdül. Komolyan mondom olyan volt, mint amikor az elmegyogyóban füves sütit osztanak vacsorára. Még jó, hogy Herkules nem állt be közéjük szirtakizni.
Elég érdekes pozitúrában haltak el azok ott a háttérben :/
Többet nem is ragozom, gyorsan és észrevétlenül ment át rajtam ez a film, még az átlag peplumok szinvonalához képest is nagyon gyenge, bár magyar szinkronnal nézve azért van némi trashfilmes szórakozás-faktora. Láttam már egy rakás peplumot, és nem véletlen, hogy csak nagyon kevésre emlékszem közülük úgy igazán. A Herkules és a Nap Fiaira se fogok, de ha mégis, akkor is csak mint az általam látott egyik legrosszabbra.
Trailer:
A film jócsaja:
Anna-Maria Pace









