A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 1., vasárnap

Ezt hallgatom éppen: Mucous Membrane - Venus Of The Hardsell

A Mucous Membrane egy 77 és 79 között működő nem éppen legendás punkzenekar volt, amit John Constantine alapított Gary Lester nevű haverjával. A csapat jónéhány, főleg londoni koncert mellett még egy nem túl sikeres kislemezt is összehozott, rajta a lentebb is meghallgatható Venus of the hardsell című dallal, amiből videoklip is készült.


Oké, aki ismeri valamennyire a Hellblazer képregénysorozatot, annak valószínűleg már a poszt címéből leeshetett, hogy miről is van szó, de a John Constantine névből már mindenképpen. A fenti zenekar ugyanis sosem létezett, legalábbis a valóságban. Kedvenc képregénysorozatom főhőse, mielőtt okkult ügyekbe nem keverte magát, a 70-es évek végi punkhullámon próbált lovagolni, sikertelenül. Jamie Delano író, aki Constantine karakterét és jellemrajzát felépítette, nem csak a fiktív zenekart és annak nevét találta ki, de még a szóban forgó slágergyanús szerzemény dalszövegét is megírta, amit az említett videóklippel együtt a 89-es Hellblazer Annual #1-ben meg is lehetett tekinteni. De ha ez csak egy képregényben létezik, akkor mégis hogyan lehet itt most meghallgatni?

Úgy, hogy egy Spiderlegs nevű lelkes HB rajongó még 2006-ban megcsinálta a dalt, vagyis a rendelkezésre álló dalszövegre elképzelte a zenét és az éneket, és ezeket fel is játszotta, természetesen punkrock/posztpunk stílusban, egy másik lelkes rajongó pedig összevágta a képregényben látható videóklip rajzaival. A dolog inkább érdekesség, mintsem jó zene, mert ez egy elég nyers és amatőr felvétel, de annak nem is olyan rossz, sőt, nekem a hangulata pl. kifejezetten tetszik. De még Jamie Delanonak is bejött, mert a HB rajongói fórumon személyesen köszönte és dícsérte meg az amatőr interpretációt. Márpedig szerintem az felér minimum egy teltházas koncert sikerélményével. Kis átdolgozás után, jobb énekkel és persze kedvezőbb technikai feltételekkel akár még posztumusz sikert is hozhatna a Mucous Membrane-nek.

2012. június 23., szombat

Ezt hallgatom éppen: Satan's Rats - Louise

A Sátán Patkányai nagyon punkos név, de azért ne tévesszen meg senkit, nagyon is korrekt, szinte már popos punkot játszó bandáról van szó. Rövid életűek voltak, 77 és 78 között működtek (de ez alatt még a Sex Pistols előtt is játszottak), aztán miután kiszállt az énekes, sok más punkbandához hasonlóan őket is utolérte a szörnyű végzet: tré új hullámos bandává alakultak. (The Photos)

A SR legnagyobb slágere a Louise volt.


Lassan indíthatnék egy punksuli rovatot is. :)

2012. június 19., kedd

Ezt hallgatom éppen: The Damned - Amen

Legyen átkozott, aki nem szereti a The Damned-et, és legyen átkozott, aki szerint ez a szám nem kurvajó! Gótikus punkrock harangzúgással! Hát de mennyire állat már az ilyen!

Légy méltó a minőségi zenére! Ámen!


Csütörtökön lesz cikk is. (Meg remélem olvasója is.)

2012. május 14., hétfő

The Best Of Pinky Violence Music

(Ismét újrahasznosítás, de ha csak egyetlen embernek is új, már megérte.)

Még régebben összeállítottam egy kis szubjektív válogatást az ismertebb Pinky violence filmek zenéiből, és íme hát, most megosztom vala itt is a közönséggel. Aki nem tudná, a "Pinky violence" a japán Toei stúdió 70-es évekbeli sajátos sexploitation filmjeit takarja. Szexi pucér csajok, gonosz jakuzák, gyakori nemi- és testi erőszak, bunyók, akciók, funky zenék, pikáns humor ...stb., szóval csupa móka egy ilyen rózsaszín film. És már csak azért sem árt szokni a nevet, mert előfordulhat, hogy egyszercsak kedvem támad írni párról.

Addig is lehet előre ismerkedni a zenei világukkal. A lenti képre klikkolás a letöltés lehetőségét tárja elétek. (54 mega)

2012. május 5., szombat

Drokk: Music inspired by Mega​-​City One

Zene nélkül nincs film, nincs számítógépes játék, de még csak színház sem, a képregény (érthető okokból) viszont ilyen szempontból hátrányt élvez, pedig részben az is vizuális műfaj. Sajnos csak nagyon ritkán, de azért előfordul, hogy készítenek soundtracket egy-egy adott képregényhez is, ami szerintem klassz dolog, én legalábbis a Crow képregényhez készített darkos gótikus-indusztriál-punk albumot rongyosra hallgattam, mert önállóan is remek, de a képregény is kapott általa egy újabb sötét dimenziót. 

A Drokk projekt nem kimondottan egy képregényhez, de még csak nem is igazán képregényhez, hanem egy bizonyos képregény egyik fontos szereplőjéhez kapcsolódik. A Portishead nevű bristoli trip-hop vagy mittomén milyen elektro stílusban utazó formáció egyik tagja (Geoff Barrow) összeállt egy Ben Salisbury nevű zeneszerzővel, és összeraktak egy concept albumot, amit a Judge Dredd képregények többszáz millió lakosú disztopikus megavárosa, Mega-City One ihletett. Aki a képregényt nem ismeri, de a filmet látta, az is tudja, hogy egy futurisztikus megapoliszról van szó, amit a modern technika, a túlnépesedés, és az extrém méreteket öltő bűnözés jellemez. Az ingyen meghallgatható (pénz fejében azonban le is tölthető) score kicsit Carpenteres, Moroderes, kicsit dark elektro-ambient, kicsit synth-punk, de van benne némi retró progresszív rock is, néhol pedig a régi videójátékok zenéjére emlékeztet, de a lényeg, hogy nagyon hangulatos, és valóban a túlzsúfolt Megacityt idézi. Jó hallgatást!

Klikk ide, ha esetleg nem jelenne meg a beágyazás.

2012. április 20., péntek

The Partisans - Blind Ambitions

Egy még jóformán tinédzserek által alapított kultikus csapat 78-ból. (A dal 83-as.)


Holnap cikk!

2012. április 7., szombat

Red Alert - Here Comes The Sun

Íme a kiváló sunderlandi oi!/punk csapat remek Beatles feldolgozása, csak nektek, így szombat estére.

2012. április 1., vasárnap

Vasárnap esti filmzene: The Barbarians

Gyermekkorom nagy kedvence, a Conan a Barbár utáni második legjobb barbáros film főtémája Pino Donaggiotól. Ó, azok a király 80-as évekbeli szintizenék...


És persze itt a dallamos zárótéma, a Ruby Dawn is, amiből szintén csavarni lehet a 80-as évekbeli giccset. Ma már nem csak szeretjük az ilyet, de időnként vissza is sírjuk.

2012. március 13., kedd

Mindennapi rákendrollunk - The Gits - Daily Bread

Ígértem zenét, kaptok zenét!

Elsőként a néhai The Gitset (az amerikait), és a néhai Mia Zapatát, kedvenc női énekesemet, aki sajnos már 19 éve a 27-esek klubjának tagja. :( (Rohadt egy ügy.) Az egyik nagy favoritom tőlük:


Ezentúl majd többször is, alkalomszerűen fogom itt ráerőltetni az ízlésemet a kedves olvasóra, ha teccikhanem.