A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Judge Dredd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Judge Dredd. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 13., péntek

Jelenet a Dredd 3D-ből

Látványos egy perces jelenet, extra arcunkba fröccsenő vérrel! Bár utóbbi inkább majd 3D-ben lesz igazán zoral. Nem mondhatni spoileresnek (bár lehet, hogy valakinek annak számít, hogy Dredd embereket lő le), de azért aki a teljes hírzárlatra esküdött fel, az most ezt is passzolja. Impresszív, bár inkább technikai demo, de a hangulatból is átjön valami.

2012. június 21., csütörtök

DREDD Trailer

Íme:



Na, akkor néhány gondolat az előzetesről by me:


Az utóbbi hetekben már egyre több infó kezdett szivárogni a nálunk októberben debütáló filmről, amik többsége (számomra legalábbis) egyre inkább megnyugtató volt, de ugye amíg nincs trailer vagy valami mozgókép, addig még van ok az aggodalomra. Most már részemről nincs miért aggódni, meg lettem győzve teljesen. Persze ettől még fennáll a csúnyán elhasalás lehetősége is, de a látottak alapján azért nehezen tudnám elképzelni, hogy itt valami nagy melléfogásról legyen szó. Az egész nagyon bejön, a hangulat, a látvány (és már korábban a sztori is megnyert magának), vagyis az egész sokkal jobb, mint amiről álmodni mertem.

Akkor tételesen az észrevételeim.

- A trailer még inkább igazolni látszik az előzetes ígéreteket, miszerint ezúttal egy sötétebb, durvább, a képregényhez részben hűebb, ugyanakkor mégis realistább, földhözragadtabb filmet készítenek belőle. Ez szerintem a lehető legideálisabb egyveleg, mert nem biztos, hogy a képregény eredeti látványvilága és cinizmusa jól működött volna a vásznon, bár az előzetesből kicsit hiányolom a morbid humort, de attól a filmben még lehet. Macsósággal telített, erősen akció orintált filmnek ígérkezik, ahol a sci-fi jelleg inkább csak a környezetre koncentrálódik. A jelmezek, az épületek, a járművek, a karakterek alapján is úgy tűnik, hogy arra törekedtek, hogy a nem képregényhívők is könnyen befogadhassák, miközben a rajongók is megkapják a jóvátételt. Remélem, hogy a végleges filmben azért valamivel több elem lesz a képregényből átemelve.

- Az eddigi kommentárok alapján főleg a The Raid-el való párhuzamot mantrázzák sokan a véleményezők. Mivel egyik filmet sem láttam, így ezt annyira nem tudom megerősíteni, sem cáfolni, de az biztos, hogy másolásról szó sincs, a Dredd forgatókönyve már évekkel korábban megszületett, ahogy a sztorit is már régóta lehetett ismerni. A film forgatása is már több mint egy éve végetért.

- Amit már az első képek óta is sokan nehezményeztek, hogy mit keresnek a mi korunkra jellemző gépjárművek a filmben, miközben a képregény ugye a jövőben játszódik, valamivel több, mint 100 évvel ezután? Több magyarázat is van, amik ráadásul össze is csengenek egymással. Tudni kell, hogy a Dredd nem rendelkezik éppen gigaköltségvetéssel, sőt. A 45 millió dollár igencsak szűkös büdzsének számít, az átlag képregényfilmekhez képest meg pláne. (Csak összehasonlításként: az Avengers 220 millából készült.) Ezért aztán kompromisszumokat kellett kötni, és így inkább a parasztvakító látványon spóroltak a készítők. Ha a film jól szerepel, akkor a folytatást már úgyis nagyobb pénzből készíthetik el, és akkor jöhet a komolyabb látvány, több helyszín, repkedő autók, talán még a Sötét Bírák is. A robbanómotoros járművekre magyarázat lehet még a már említett realistább megközelítés is, illetve az is, hogy a trailer és a képek alapján Megacity One itt még mintha csak épülgetne, vagyis időben kicsit közelebb hozták a sztorit a mi valós időnkhöz.

- A trailer és majd a film stílusosságát hivatottak garantálni a lassítások, amik itt most többek egyszerű látványeffektnél, a sztoriban fontos szerepet játszó Slo-Mo nevű lassító drog hatását próbálták így szemléltetni. Nem utolsó szempont az sem, hogy 3D-ben igencsak durván néz majd ki a levegőben lassan uszó repesz, vércsepp, leszakadt testész. Szerintem nagyon menő, és kicsit képregényes hatású is. A zene a női énekhangot leszámítva szintén nagyon hangulatos, jól passzol a lassításokhoz.

- És egy kis érdekesség: Az előzetes elején látható épületen olvasható Sternhammer név a 2000AD képregénymagazin másik húzócímének számító Strontium Dog széria egyik karakterének neve. Valószínűleg lesz még pár hasonló Easter Egg a filmben.

Egyelőre ennyi. Hagyni kell valamit a filmkritikába is. 

2012. június 20., szerda

10 másodpercnyi DREDD!

Még nem a trailer (az holnap!), csak 10 másodpercnyi nyálcsorgató, de elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez bizony nagyon odabaszós! Stílusos, kőkemény, zarjazz!

2012. június 8., péntek

Dredd poszter + kép

Még mindig nem a trailer, de már ez is valami. A hivatalos poszter és egy kép, amin végre látszik valami MC-1-ból is. Előbbi lenyűgöző, utóbbi meggyőző.


2012. június 6., szerda

2012. május 5., szombat

Drokk: Music inspired by Mega​-​City One

Zene nélkül nincs film, nincs számítógépes játék, de még csak színház sem, a képregény (érthető okokból) viszont ilyen szempontból hátrányt élvez, pedig részben az is vizuális műfaj. Sajnos csak nagyon ritkán, de azért előfordul, hogy készítenek soundtracket egy-egy adott képregényhez is, ami szerintem klassz dolog, én legalábbis a Crow képregényhez készített darkos gótikus-indusztriál-punk albumot rongyosra hallgattam, mert önállóan is remek, de a képregény is kapott általa egy újabb sötét dimenziót. 

A Drokk projekt nem kimondottan egy képregényhez, de még csak nem is igazán képregényhez, hanem egy bizonyos képregény egyik fontos szereplőjéhez kapcsolódik. A Portishead nevű bristoli trip-hop vagy mittomén milyen elektro stílusban utazó formáció egyik tagja (Geoff Barrow) összeállt egy Ben Salisbury nevű zeneszerzővel, és összeraktak egy concept albumot, amit a Judge Dredd képregények többszáz millió lakosú disztopikus megavárosa, Mega-City One ihletett. Aki a képregényt nem ismeri, de a filmet látta, az is tudja, hogy egy futurisztikus megapoliszról van szó, amit a modern technika, a túlnépesedés, és az extrém méreteket öltő bűnözés jellemez. Az ingyen meghallgatható (pénz fejében azonban le is tölthető) score kicsit Carpenteres, Moroderes, kicsit dark elektro-ambient, kicsit synth-punk, de van benne némi retró progresszív rock is, néhol pedig a régi videójátékok zenéjére emlékeztet, de a lényeg, hogy nagyon hangulatos, és valóban a túlzsúfolt Megacityt idézi. Jó hallgatást!

Klikk ide, ha esetleg nem jelenne meg a beágyazás.

2012. április 19., csütörtök

Judge Dredd - Tour Of Duty (2009-2010)

Évekkel ezelőtt indított szuperprojektem ezennel ha ideiglenesen is, de a végéhez ért, vagyis a legjelentősebb Judge Dredd történetek abszolválásában végre sikerült utolérnem a jelenkort, és letudni az utolsó nagy eposzt (leszámítva persze a még jelenleg is futó Day Of Chaost), ami egyben a leghosszabb is volt mind közül. A Tour Of Duty egy egész éven (konkrétan 46 részen és 285 oldalon) át futott, de ha ehhez hozzáadom még a sztori megértéséhez nélkülözhetetlen előzményt, a szintén eposzi méretű (kb. 250 oldal) Mutants In MegaCity-One sztorivonalat, plusz a kiindulópontot jelentő Origins (2006-2007) című előzmény-eposz záró epizódjait is, akkor elmondhatom, hogy igazán embert próbáló olvasmányon vagyok túl, ami viszont az utolsó oldalig megérte, mert hogy az egyik legjobb Dredd eposzon vagyok túl.  


A Tour Of Duty lényegében már egy következmény. Az Origins során ugyanis kiderült, hogy Dreddnek bizony mutáns rokonai is vannak (Fargo klán), akik az Átkozott Földön (Cursed Earth) élnek, és emiatt az öreg Joe Dredd arra kényszerült, hogy jelentősen újraértékelje a mutánsokhoz fűződő eddigi viszonyát, és a mutáns törvényekkel kapcsolatos szemléletét. Korábban MegaCityből ki voltak tiltva a mutánsok, és Dredd egyike volt azoknak, akik ezt a törvényt szigorúan be is tartatták. Most azonban, hogy személyesen is érintett lett a dologban, úgy gondolta, hogy ideje lenne felülvizsgálni ezeket a keményvonalas törvényeket és jelentősen lazítani a szabályokon, ezt aztán sikeresen ki is lobbizta a bírói tanácsnál. De ez a liberalizáció és a következményeként a nyakukba szakadt mutánsok természetesen nem nyerték el a városlakók többségének tetszését, de még a bírói testületben sem talált jelentős támogatásra, így a reform gyorsan és csúfosan elbukott, ez pedig végül Hershey főbíró és persze az ötletgazda Dredd karrierjébe került.  


Új főbírót választottak, a korábbi reality tv-sztárt, Dan Francisco-t, aki ellen nem sokkal később merényletet követnek el (mutánsok). Túléli ugyan, de a lábadozás ideje alatt kénytelen az irányítást átadni a helyettesének, Sinfieldnek, aki ezzel visszaélve, azonnal politikai leszámolásba kezd, áthelyezi Hersheyt egy másik bolygóra, Dredd bírót pedig az Átkozott Földre, hogy néhány elfuserált bíróval együtt felügyelje a városból kipaterolt mutánsoknak szánt lakóövezetek építését, amit még a lelkiismeretes Francisco rendelt el. Sinfield azonban feleslegesnek és költségesnek tartja az építkezést, ezért ahol csak tudja, igyekszik azt megcsáklyázni, ezzel magára haragítva Dreddet.


A több kisebb-nagyobb epizódból felépülő Tour Of Duty eposz részben Dredd száműzetéséről szól, részben pedig a városban zajló piszkos politikai játszmákról. Bár a háttérben folyamatosan zajlanak az intrikák, a sztorik többsége a hagyományos szórakoztató kaland/akciótörténet, amik ugyan kapcsolódnak egymáshoz és a fő szálhoz, de valamennyire mégis önálló kis fejezetek, így némileg megkönnyítik az olvasást. Ezekben Dredd és emberei hol óriás pókokkal harcolnak, hol felszabadítanak egy börtönt, miután kiderül, hogy azt valójában a rabok tartják kézben (Tour Of Duty), máskor egy csapat mutáns banditát vadásznak le, akik a telepek lakóit zargatják (Snake, Pink Eyes, Gore City), vagy éppen az öreg kőarcú felcsap alkalmi sárkányölőnek (Dragon's Den), de egy férfiakat elcsábító női mutáns kiiktatására is jut még ideje (Lust In The Dust). (Az Al Ewing által írt egy részes kis karácsonyi szösszenet, az O Little Town of Bethlehem az egyetlen, ami tulajdonképpen nem kapcsolódik az egész történetfolyamhoz, cserébe viszont zseniálisan vicces a maga 15 oldalával, és a régimódi humoros Dredd sztorik kellemes emlékét idézi.) 


Az egész eposz magvát képező politikai töltetű fő történetszál az utolsó két sztoriban (The Talented Mayor Ambrose, Mega-City Justice) teljesedik ki, méghozzá egy rendkívül izgalmas fináléban. Ebben a polgármester (aki valójában a számos korábbi sztoriból ismert PJ Maybe sorozatgyilkos, akit egyébként mindenki halottnak hisz) úgy dönt, hogy elteszi láb alól az eddigi kényelmes életvitelét veszélyeztető szigorú új főbírót, Sinfieldet (persze a gyilkolás kedvéért is), de az kétszer is túléli a merényleteket. Az áldozat ekkor gyanút fog, hogy esetleg meg akarják ölni, végül a legjobb bírót, vagyis magát Dreddet kéri meg az ügy felderítésére, aki hát az előzményeket nézve ugye egy cseppet sem rajong az új főbíróért, de a feladat, az feladat, és legalább addig is szeretett városában van. PJ végül lebukik, és a sors úgy hozza, hogy Dredd pont az ő segítségével tudja posztjáról elmozdítani Sinfieldet, ezzel rendezve valamelyest ezt a kellemetlen politikai status quot. Fordulatos, elégedettségre okot adó, jól felépített befejezést kapunk.


Néhány alkalmi író mellett a történetek oroszlánrészéért természetesen most is John Wagner a felelős, aki művéből szokásához híven ezúttal sem nélkülözi a "szociális kommentárt", a valósággal erősen áthallásos, egyértelmű társadalmi és politikai kritikákat. Nem nehéz belelátni, hogy a mutánsprobléma lényegében a bevándorlókérdés tükre, ami ugye Britanniában és egész Nyugat-Európában egyre érzékenyebb kérdéssé vált az utóbbi időkben. Dredd személyisége a kor előrehaladtával folyamatosan mélyül és válik összetettebbé, Wagner pedig most is sikeresen faragta még egy kicsit emberibbé a régóta nevelgetett karakterét. Dredd belső vívódásai, keserűsége, és persze az egykori önmagával, illetve az általa képviselt rendszerrel való meghasonulása végig kísérik ezt a nagyívű történetet, amiből ugyancsak kiderül, hogy a kék sztreccs egyenruha mögött egyre inkább ott van a gyarló ember is.


Rajzolóból jutott bőven a Tour Of Dutyba, szám szerint 8 különböző alkotó dolgozott rajta, amitől csak még színesebb és változatosabb lett az egész. Legjobban John Higgins dolgai nyerték el a tetszésemet (anno ő színezte a Watchment), legkevésbé pedig Jan Hawart karikatúraszerű stílusa nyert meg magának, de jó volt újra látni az éppen a betegségéből épülgető Carlos Ezquerrát is a záróepizódban, akinek a színezést fia, Hector intézi egy ideje. (Érdekesség: Ezquerrának ezidőtájt a rák miatt a fél tüdejét el kellett távolítani, a képregényben Francisco főbírónak szintén a tüdejét vitte el a merénylet. Talán nem véletlen az egybeesés.)


A Tour Of Duty jó arányérzékkel keveri a látványos akciókat az izgalmas és szövevényes politikai krimivel, miközben még magvasabb mondanivalót is közvetít, egy kicsit sem szájbarágósan. A Dredd-verzum egy jelentős fejezetét sikerült most lezárni, bár a mutáns téma ezentúl is kiemelt helyen fog szerepelni a képregényekben. Sajnos bármennyire is remek olvasmány ez az utolsó nagy eposz, nem tudom nyugodt szívvel ajánlani a laikusoknak, hogy bátran ugorjanak bele, és nem csak a hossza miatt, hanem mert a megértéséhez már tényleg nélkülözhetetlen a Dredd világában és főleg a képregényeiben szerzett jártasság. Gondolom most ezrek csapták földhöz a monitort bánatukban. 

(A tavaly nyár óta futó Day Of Chaos eposzról kifejezetten pozitív véleményeket olvasok, szóval nagy reményekkel készülök belevágni abba is hamarost.)

2012. március 31., szombat

Judge Dredd - FoS

Figyelem, szombat esti gazdaságos poszt, újrahasznosított kontenttel!

Kábé egy éve unalmamban lefordítottam egy rövid, mindössze 5 oldalas poénos Judge Dredd sztorit, és hirtelen felindulásból be is írtam. Ez volt az első és azóta is utolsó képregényhonosítási kísérletem. Most véletlenül megtaláltam a gépen, és gondoltam akkor már meg is osztom itt a közzel. (A karakter hazai népszerűségét egyébként jól mutatja, hogy ez az első és egyetlen rajongói JD honosítás. Shame!) 

Ide érdemes klikkolni az 5 megás cbr fájlért!