2012. május 7., hétfő

Supermarket (IDW)

Írta: Brian Wood
Rajzolta: Kristian Donaldson
Év: 2006

A nem is túl távoli jövő egyik multi-kulti nagyvárosában él Pella Suzuki, a 16 éves félig japán származású talpraesett kiscsaj. Hogy ne kelljen jómódú szülei kegyeiből élnie (és mert érdekesnek találja), suli után egy kisboltban melózik. Egyik nap hazaérvén vérbe fagyva találja szüleit, és nem sokkal később már neki is menekülnie kell. Kiderül ugyanis, hogy az apja egy nagy hatalmú jakuzafőnök volt, az anyja pedig a Svéd Pornóipar (ez jelen esetben valamiféle női bűnszervezet) egyik prominense, de azóta mindketten visszavonultak, a két bűnözői csoport viszont együttesen szeretné megszerezni a vagyonukat, vagyis Pella örökségét, amihez a kulcs maga Pella. Egy Beta nevű fiatal cool jakuzacsávó siet a lány segítségére.


Kifejezetten szeretem azokat a képregényeket, ahol a sztoriba ügyesen bele van építve a politika/társadalom kritika, azt viszont kifejezetten utálom, amikor túlzottan is a szánkba akarnak rágni valami elcsépelt fél- vagy egész igazságot. A Supermarket is bőven túlmegy már a paci másik felére, és az áthallásból, árnyalt "messzidzsből" túl direkt, szinte már demagóg odamondás lett. Az ezúttal is íróként jelentkező Brian Wood ugyanis a fogyasztói társadalomba rúg bele a 4 részes minisorozatának minden második oldalán, hogy a végén globális igazságot osszon. Ezen némileg enyhít a tény, hogy egy képzeletbeli jövőbe helyezte a sztorit, és hogy azért mellette igencsak szórakoztató egy olvasmányt írt, de attól még húzzuk a szánkat, mert sajnos a végére kiderül, hogy az egész történet, és a töketlen végső pukkanó is csak erre a dologra lett kihegyezve.


Kristian Donaldson személyében azonban a megváltót tisztelhetjük. A texasi srác neonszínekben pompázó, modern popart-punk stílusa képes volt teljesen levenni a lábamról és eladni nekem még a történet béna üzenetét is, pedig alapvetően a darkos rajzokat preferálom. És kétség sem férhet hozzá, Donaldson tökéletesen elkapta ennek a kommercializált anti-utópiának a vizualitását, hiszen már a borító maga is vonzza a figyelmet és nyitja a pénztárcát. (Mi ez, ha nem a mondanivaló szembeköpése?). Figyelni fogom a csávót ezentúl, az tuti. 


A sztori egyébként pörgős, remekek a dialógusok, Pella karaktere jópofa, az akciók rendkívül lazák, és az egész képregényből sugárzik egyfajta "awesomeness" (megfelelően hatásos magyar kifejezést most így hirtelen nem találok), kár, hogy a vérszegény lezárás és a hamiskás világmegváltás nincs vele egyensúlyban. Tehát hiába a menő látvány, a techno-jakuzák és a szexi szőke svéd maffiózónők magas szárú csizmákban bazinagy fegyverekkel, meg úgy általában az összes überkúlság, ha ezek mind csak olcsó exploitatív eszközök, és az első füzet alapján még izgalmas akciónak ígérkező történet a folytatásban már nem váltja be az ígéreteket. Gyors ütemű, látványos képregény (fél óra volt az egész), de ettől még nem égetem el a pénzemet. (Bár ennek nem csak világszemléleti okai vannak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése