2012. július 12., csütörtök

Sugar Boxx (2009)

R.: Cody Jarret

A riporternő Valerie (Geneviere Anderson) tudomására jut, hogy a floridai Sugar State női börtönben a rabokat prostitúcióra kényszerítik, a helyi rendőrök pedig segítenek az "árubeszerzésben". Valerie úgy dönt, hogy belülről próbálja meg felgöngyölíteni az ügyet, és ezért egy Angel nevű kurvának kiadva magát bejut a börtönbe, ahol aztán hamar a saját bőrén is megtapasztalhatja az ott folyó kegyetlen állapotokat.

Ugye megvan, hogy ki az a Kyle Troy? :) Ő volt az a nyálas kis popsztár-csökevény a Ford Fairlaneben, akinél még "a macska is muzikálisabban vernyákol dugás közben". Az őt alakító Cody Jarretről utána nem nagyon lehetett hallani (zenészként meg stand-in beállósként élte tovább a hollywoodi álmot), aztán a 2000-es években már mint a neo-grindhouse/exploitation hullám egyik lovasaként tűnt fel a másodvonal horizontján, akkor már mint rendezői mivoltában. A 2004-es Frog-g-g! című vígjátéka a Corman féle gumiruhás szörnyfilmeket próbálta keverni a 70-es évek szexuálisan túlfűtött tinivígjátékaival, a most tárgyalt Sugar Boxx pedig egy Woman-In-Prison, illetve egészen pontosan Jungle Prison film hommage akar lenni.


Jarret tulajdonképpen nem csinált mást, mint a már a maga korában is csontig lehasznált zsáner kötelező elemeiből, kliséiből, hozzáadott saját ötletek nélkül összefércelt egy kortárs olcsó női börtönös filmet, ami naiv egyszerűségében, vagy egyszerű naivságában valóban nem különbözik a 70-es évek híres WIP filmjeinek szellemiségétől (amiket ugye akkor sem a változatosságuk miatt szerettek a grindhouse mozik látogatói), így aztán minimális elvárásokkal akár még egy élvezhető kis idézetgyűjtemény is lehetne, de egy tiszteletadás azért nálam legalábbis ennél több eredetiséget követel. Még az is jobb megoldás lett volna, ha sok más hommázsolóhoz hasonlóan inkább poénra veszi az egészet, mert a Sugar Boxx esetében néhol már olyan érzésem volt, mintha valamelyik klasszikust nézném svédelve. 


A filmben minden kötelező és elvárható klisé elem megtalálható, a rengeteg és többnyire indokolatlan pucérkodás, leszbi szex, a csajokkal szemétkedő őrök, az über-genya börtönigazgatónő, kínzás, Pam Grier stílusát majmoló nagyszájú feka ribanc, csajbunyó, szökési kísérlet, és persze a végső nagy véres visszavágás némi külső segítséggel. Ez persze elsőre jól hangzik, de a film maga igencsak szinvonaltalan. A színészi játék pocsék, a párbeszédek csikorgósak, az effektek olyan olcsók, hogy amikor csak lehet, inkább nem is mutatják azokat (így aztán viszonylag vérmentes a mozi), a karakterek és a sztori pedig lényegében az ismertebb Jack Hill/Eddie Romero klasszikusokból van összeollózva, és ha lehet, még az eredetieknél is jobban leegyszerűsítve, és bár mindezek mögött nyilván ott van a tudatosság, azért az is látszik, hogy nagyon nem kellett rájátszani az olcsóságra. Természetesen a stílusosságot is igyekeztek megidézni, de némi erőtlen vakacsika zenei aláfestést és a retró betűtípust leszámítva a film olyan steril, mint a hipós doboz belülről. A cameók azért frappánsak, Jack Hillt és Tura Satanát (RIP) bírói szerepben (ma már az is klisé, hogy a cameózók többnyire bíróként bukkannak fel), Russ Meyer exét, a mostanra már nagymama korba érett pornóikont, Kitten Natividadot pedig női smasszerként láthatjuk viszont, bár percekben mérhető szerepet csak utóbbi kapott. Vajon Sid Haig hogy maradhatott ki?


Nekem ez nem volt több, mint egy olcsó, kínai piacos utánzat, ami azért nem tökéletesen nézhetetlen, de tökéletesen felesleges megnézni valamit, amit a maga idejében ugyanezekkel a szerény eszközökkel is sokkal stílusosabban és élvezhetőbben csináltak. Ezért is fázom ezektől a neo-exploitationöktől, mert a kihalt stílusok izzadtságszagú reanimálása, direkt koppintása, újraidézgetése vagy lemásolása helyett egyszerűen csak hasonló szellemiségű, de eredeti, a mai korhoz igazított új exploitationöket kellene inkább forgatni. A 60-as, 70-es évek elmúltak, nem jönnek vissza, törődjünk bele.


Trailer:

3 megjegyzés:

  1. Olyan, mint az orvosság. Egy csepp is elég belőle. :)

    VálaszTörlés
  2. Tura pedig ha pár évtizeddel fiatalabb lett volna ebben, akkor simán vitte volna a film jócsaja kitüntetést:
    http://img173.imagevenue.com/aAfkjfp01fo1i-10653/loc344/09099_Tura_Satana_001_b_123_344lo.jpg

    na itt jön képbe a nemrég beszélt téma, a B-film nem olcsó szarfilm, hanem olcsó kreatív film, ha csak a régi kliséket böfögi vissza, akkor gombot nem ér.

    VálaszTörlés