Nine Guests for a Crime (1977)

- Nove ospiti per un delitto

R.: Ferdinando Baldi

Családi nyaralásra érkezik egy kis szigeten lévő villába a burzsuj család, Ubaldo az apa fiatal arájával, illetve a három fiával, és azok feleségeivel, valamint a mentálisan gyenge nagynénivel, Elizabettel. A családon belül óriási feszültségek vannak, így a búvárkodáson és a fürdőzésen túl, többnyire veszekedéssel, illetve félrekúrással tölti az időt a famiglia, de csak amíg el nem kezdődnek a gyilkosságok. Valaki ugyanis egymás után teszi el láb alól a családtagokat, miközben a három fiú sejti, hogy a mindennek köze lehet egy húsz évvel korábbi sötét családi titokhoz.

A giallok nem igyekeznek megszerettetni magukat velem, és bár már lemondtam a barátságukról, azért időnként meg-megnézek egyet, hátha összejön egy alkalmi kapcsolat. A Nine Guest for a Crime nem jobb, nem rosszabb, mint a legtöbb általam látott legtöbb giallo, vagyis pont ugyanolyan sablonos, unalmas és kiszámítható, pár értékelhető momentummal, és hálisten némi pucérkodással. A sztorija egyértelműen a Tíz Kicsi Indiánon alapszik, és tapasztalt krimi/thriller nézőnek a film kb. felénél már nem okozhat gondot rájönni, hogy ki is van a kesztyűben, onnantól viszont már fele annyira sem izgalmas a dolog.

A film első fele unalmas családi viszálykodásból, vedelésből, öncélú pucérkodásból, illetve szerelmi megcsalásokból áll, ami egyébként totál nevetséges helyzet. Pl. az egyik könnyűvérű asszonyság nem is csinál titkot belőle, hogy éppen félredugni megy a sógorral (a férj már nem is büdöskurvázza le, hanem csak azt mondja, hogy "Túlzásba viszed!"), de aztán aktus közben egy gyanús zaj hallatán a némber mégis attól retteg, hogy biztos a férje meglátta. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a légyottot egyébként a nappali közepén ejtik meg. A gyilkosságok is unalmasak, fantáziátlanok, és minden feszültséget nélkülöznek, a karakterek között pedig egyetlen érdekes vagy újszerű figura nincs. Én közel sem láttam még olyan sokat ebből a műfajból, de nem ez az első giallom, ahol van egy hisztérikus nőszemély, aki folyton a halálról vizionál, ezzel állandóan a többiek, és persze a néző idegeire menve.

Ő Caroline Laurence, a film legjobb csaja

Ő meg itt Charlie, a film legrondább pasija

A végén már szerencsére kicsit bonyolódik a dolog, és a mozgalmasabb utolsó kb. 10 perc fel is húzza az értékelésemet, de nálam ettől függetlenül is gyorsan felejtős film maradt. Persze láttam már rosszabbat is, de úgy érzem, giallot még mindig elsősorban a bozontos pinájú ledér olasz nőcik miatt fogok csak nézni, mert más nem nagyon tud felizgatni bennük.

Trailer:

Ha mégis érdekel titeket a film, akkor ezt ne nézzétek meg!!