Kill the Irishman (2011)

- Bulletproof Gangster

- Nem írnek való vidék (pföjj...)

R.: Jonathan Hensleigh

Danny Greene (Ray Stevenson) keménytökű ír-amerikai gyerek, aki végigjárva a szamárlétrát, egyszerű dokkmunkásból végül olyan gengszterré küzdötte fel magát, akitől még az olasz maffia is tartott, miközben folyamatosan súgott az FBI-nak is. A 60-as, 70-es évek clevelandi alvilágában sok barátra és még több ellenségre tett szert, és előfordult, hogy az egyikekből lettek a másikak. Amikor az olasz gengszter John Nardi (Vincent D'Onofrio) megpróbálja magához ragadni a hatalmat a clevelandi maffiában, Danny bandájával szövetkezve sorozatos csapásokat mérnek az új főnök, Licavoli (Tony Lo Bianco) embereire. Bombák robbannak napi rendszerességgel a város utcáin, miközben Licavoli többszöri próbálkozás után sem tudja eltenni láb alól Dannyt. A maffia nevetség tárgyává válik, míg a sérthetetlennek tűnő Danny pedig egyre beképzeltebb és magabiztosabb lesz. Az olaszok végül saját módszerét fordítják Nardi és Greene ellen.

A valós eseményekből írt életrajzi filmek sajnos nem igazán tudják kikerülni, hogy ne legyenek valamennyire dokumentarista jellegűek, ami az információátadás szempontjából előnyös, de mint filmnek, nem mindig tesz jót. A Kill the Irishman is megpróbálja összesűríteni Danny Greene felemelkedését és bukását 100 percbe, és aki olvasott a témában, az tudja, hogy nem sok minden maradt ki, de bármennyire is érdekes, lebilincselő és izgalmas ez a bő másfél óra játékidő, itt inkább csak dramatizációt kapunk, mintsem drámát. Vagyis egy filmnek álcázott krónikát Danny Greene bűnözői karrierjéről és a clevelandi maffiaháborúról, de nem igazi életrajzi filmet. 

Greene viszonylag rövid földi pályafutása nem volt éppen eseménytelen, így aztán ha a filmbe életének minden jelentősebb szereplőjét és történését bele akarták tenni, akkor azért a hagyományos elbeszélőmódból sokat fel kellett áldozni. Ennek eredményeként a sok szereplő és konfliktus nem lett igazán kibontva, és kicsit felszínesen, kapkodósan került bemutatásra Greene emelkedése és bukása, cserébe viszont nem érheti nagyon a vontatottság és unalmasság vádja, legalábbis nem nagyon csapong el a fő témáról, a bűnözésről és a gengszterlétről. Még Danny magánélete is csak jelzésértékűen van tárgyalva, ami kicsit lassít a tempón, de egyébként az apának és férjnek egyaránt alkalmatlan férfit nem nagyon hozza közelebb a nézőkhöz. 

A filmről süt, hogy szűkre szabott büdzséből kellett dolgozni, így egy kicsit üres, stílustalan mozi lett belőle, pedig egy igazán dögös 70-es évek hangulat sokat dobott volna rajta. Néhány robbantás pedig számítógépes effektekkel lett megoldva, de ez annyira nem zavaró, elvégre nem látványfilm. Viszont egész szép kis sztárparádét kapunk, de mivel a film sok karaktert vonultat fel, így a nevesebb színészek is viszonylag kisebb, szinte csak epizodista szerepeket kaptak, bár azokat csuklóból hozzák. (Val Kilmer figurája viszont bőven mellőzhető lett volna.) Stevenson számomra nem egyértelmű, de nagyon is jó választás volt a szerepre, zord, férfias jelenség (plusz ő igazi ír), és még játszani is tud (bár ez nem most derült ki), örülök neki, hogy utat talált a némileg fajsúlyosabb filmekhez is, és bízom benne, hogy úgy kap majd komolyabb feladatokat a jövőben, hogy nem próbálnak meg karakteridegen szerepeket ráerőltetni. 

A Kill the Irishman nem egy akciódús maffiafilm, és nem is egy megfontolt alaposságú életrajzi dráma. Nem próbál meg a mai divathoz alkalmazkodva kiugróan brutális vagy csak túlzottan hatásvadász lenni (kimondottan kevés akció van benne), de nem is fullad szenvelgős melodrámába. "Csak" egy korrekt és szórakoztató gengszterfilm sok remek és kedvelt színésszel, kicsit kapkodós, darabos narratívával, de cserébe ragaszkodik a valósághoz. Ezért elsősorban a valós maffia és gengszter témák iránt érdeklődőknek javalt, és csak másodlagosan a hagyományos filmrajongóknak. Megfelelőbb kezekben akár klasszikus is lehetett volna, bár akkor esélyes, hogy a történelmi pontosságot kellett volna feladni érte. 

Trailer: