A gazdag üzletember életét nindzsatámadások keserítik, úgy látszik, valaki holtan szeretné látni (ami nem is annyira meglepő, mivel a fickó elég nagy seggfej). Felbéreli a nindzsaszakértő kendótanárt (Chen Kuan Tai), hogy védje meg és persze, hogy derítse ki a támadások okát. Azon meg már nem is lepődünk meg, hogy a fickó múltjának is köze van ehhez a konkrét ügyhöz.
A nindzsákból sosem elég, mert akármilyen trágya filmekben is szerepeltetik őket, a "coolságuk" akkor is elvitathatatlan marad. Ez a tajvani film is ezt igazolja, ugyanis klasszikus esettel van dolgunk, bugyuta b-film mivolta ellenére is roppantul szórakoztatóvá teszik maguk a nindzsák, akik hát a legkevésbé sem felelnek meg a történelmi árnyharcosoknak, de valljuk be, sokkal izgalmasabb egy szuperképességekkel felvértezett harcias shinobi, mint az, aki némi lopakodás után mérget csepegtet az áldozat teájába. De azért azokat is szeretjük.
A Rocky zenéjére erősen hasonlító zenei aláfestéssel kísért fantasztikus nyitóképsorok előrevetítik a film komolyan vehetőségét, a barlangban történő nindzsafelkészítés során ugyanis még női iszapbirkózást is láthatunk, aminek a gyakorlati hasznát a nindzsalétben némileg kétségbe vonnám, bár ki tudja, nem árt felkészülni, hátha egy sztriptízbárban kell likvidálni valakit.
A film igazi élvezeti értékét egyébként ezek az ál(nindzsa)tudományos marhaságok garantálják, olyanok, mint pl. a repkedés, a mellei felfedésével az ellenfeleket megbénító nindzsalány, a mérgezett jégcsappal való gyilkolás a zuhanyban, vagy a pankrátor óriás, akinek nem tudom, hogy mi köze volt a nindzsákhoz, a kedvencem azonban kétségtelenül az volt, amikor az egyik áldozatot úgy ölték meg, hogy szeretkezés közben a véresre karmolt hátára gyorsan ölő mérget szórt a nőnemű gyilkos. Ennél körülményesebb bérgyilkosságot, és feleslegesebb "áldozatvállalást" aligha tudok elképzelni, de legalább szép halál volt. A nindzsák gyors mozgását viszont rettentő ergyán, pár képkocka kivágásával és gyorsítással érték el, a pankrátorral való verekedés során meg éppen hogy a lassítást vitték túlzásba, illetve a hangeffektezést. A sallereső úgy hangzott, mintha egy üres gyárcsarnokban dobálnák a petárdát.
Nagy kedvencem, Yasuaki Kurata szokás szerint itt is a főgedra szerepében látható, akinek a tudása a végső nagy bunyó során érvényesülhet csak igazán, de akkor aztán teljes gőzzel. Különösen amikor a vesztő helyzetben egyszercsak felveszi az "elgurult a gyógyszerem" kungfu stílust. Nagyon szépre sikeredett a végső összecsapás, csak kár, hogy a sötétben játszódó jeleneteket (nem utolsó sorban persze a rossz kópia miatt) nem igazán lehet látni, bár a nindzsáknak pont az a lényege, hogy ne vegyük őket észre. A harcok egyébként nagyon látványosak, ha eltekintünk attól, hogy a nindzsákkal együtt alaposan elrugaszkodtak a talajtól, és hogy a mezei nindzsa-katonákat főszereplőnk röhejesen könnyen el tudja intézni. A helyükben visszaperelném a tandíjat.
Szórakoztató, bár néhol fárasztó kis hülyeség, a nem ortodox nindzsa-hívő trash-kungfu rajongók számára pedig igazi csemege.
R.: Tso Nam Lee
Tré-ler:
Ez nem is rossz. :)
VálaszTörlésTényleg nem az. :)
VálaszTörlésÜdv Don vittorio!
ahogy az egyik arc a maga természetességével maga elé rántja golyófogónak az ágyból a csajt, aki a találatoktól szikrákat vet, mintha robot lenne, vagy a hegy nélküli lemez játékkarddal fürdőszobában hadonászó nő leszerelése egy gyengén vizet pöcsölő zuhanyrózsával, fakin A, és még csak a trailer.
VálaszTörlés