2012. március 22., csütörtök

And God Said to Cain (1969)

- E Dio disse a Caino

R.: Antonio Margheriti (mint Anthony Dawson)

Dick Acombar (a fiatal Szellő István Antonio Cantafora művésznéven) a katonai akadémia elvégzése után hazafele tart apjához, aki egy egész várost tart a zsebében. A kocsiban együtt utazik Gary Hamiltonnal (Klaus Kinski), akit tíz év után éppen most engedtek szabadon a börtönből. Amikor Hamilton megtudja, hogy ki a fiú apja, csak annyit üzen neki vele, hogy hamarosan meglátogatja majd. Amikor Dick otthon átadja az üzenetet, a Gary Hamilton név hallatán mindenki körül megfagy a levegő. Az idősebb Acombar (Peter Carsten) azonnal készültséget rendel el, és fegyveresek őrséget állít mindenhova. De aznap éjjel nem csak Hamilton érkezésére kell számítaniuk, hanem egy tornádóéra is. 


Margheriti a kedvenc olasz rendezőm, Klaus Kinski meg az egyik kedvenc színészem, szerencsémre ez a két nagyszerű ember rendszeresen dolgozott együtt életük során (Kinski tulajdonképpen Margheriti múzsája volt), így nem lehet okom panaszra. Ahogy jelen filmmel kapcsolatban sem, amire már régóta fentem a fogam, és nem is kellett csalatkoznom.


Margheriti, aki lényegében minden zsánerben kipróbálta magát a karrierje során, csak párat és nem túl jelentős westerneket rendezett, az And God Said to Caint viszont a legjobb alternatív spagetti-westernnek közé szokás sorolni, nem is érdemtelenül. A film valójában egy laza remake, Salvatore Rosso, A Stranger in Paso Bravo című 68-as filmjének az állítólag jobban sikerült verziója, ami ugyan sok ponton eltér az eredetitől, de pl. a neveket egy-az-egyben vették át. 



Ez egy több szempontból is különleges film. Például már csak amiatt is, hogy Kinski ezúttal pozitív főhősként látható, amire westernben még nem nagyon volt példa, de az összfilmes karrierjére sem igazán jellemző. Herr Kinski látszólag ugyan nem erőlteti meg magát nagyon a szerep kedvéért, legalábbis nem igazán karakteres a figurája, viszont ez a sztoikus hűvösség tulajdonképpen illik is ehhez a szerephez. De ami igazán különlegessé teszi a filmet, az az egészen páratlan atmoszférája, amihez hasonlót én még nem is láttam westernben, és szerintem nincs is nagyon több ilyen. Margheriti ugyanis a gótikus horrorfilmek látványát és hangulatvilágát keverte a klasszikus spagettiwesternnel, így hozva létre ezt az igencsak eredeti ízű mozit. A film felétől éjszaka és sötétben, valamint állandóan süvítő erős szélben zajlanak az események, a kihalt, de árnyékokkal és gyanús neszekkel teli poros város utcáin és épületeiben, ahol Hamilton láthatatlan szellemként gerillaharcot folytat Acombar túlerőben lévő fegyveresei ellen. A díszes szobák ablakai hirtelen kicsapódnak, a templomharang magától megszólal, a fegyvereseket a sötétből érkező golyók terítik le...stb. (Amíg a sötét Hamilton dolgát könnyíti, addig sajnos a nézőét nehezíti egy kicsit, ezért ajánlott a lehető legjobb kópiát beszerezni, hogy minél többet lássunk.) De még amikor a baljós zenei aláfestés közben a fegyveresek összegyűlnek a város főutcáján, az is egy kicsit a zombifilmeket idézi.



Maga a történet jelentéktelen, egy klasszikus bosszúsztori, amikor is a börtönből frissen szabadult férfi visszatér a városba, hogy bosszút álljon elárulóin. A szinopszisba nem véletlenül nem írtam bele én sem azt, hogy mi is történt Hamiltonnal, amiért is neheztel Acombarra. Bár az ok valójában nem túl érdekes és nem is fontos igazán, a filmben is csaknem a végéig ügyesen titokban tartják, hogy miért is tojik be mindenki azonnal Hamilton neve hallatán. Mintha nem is egy ember, hanem valami pokoli démon érkezne a széllel, úgy retteg tőle minden érintett, miközben a fiatal Acombar nem érti, hogy mi is történik. Ha az elején feltárják az okokat, akkor Hamilton alakjának misztikussága abban a pillanatban semmivé foszlott volna.



Persze ez sem egy hibátlan mozi (főleg a színészi játék és a sztori a szűk keresztmetszet), bár komolyabban belekötni sem lehet, én pedig egyébként is az a fajta filmbuzi vagyok, aki a megfelelő stílusossággal, hangulattal és remek ötletekkel tálalt film esetében könnyen hajlamos szemet hunyni a gyengeségek felett is, ráadásul Kinski és Margheriti felé is erősen elfogult vagyok. Az And God Said to Cain számomra üdítő különlegesség és remek filmélmény volt. 


Trailer:

16 megjegyzés:

  1. Na, ezt még nem láttam, pedig megvan. Lehet be is pótlom majd.

    VálaszTörlés
  2. Érdemes, nagyon ott van a hangulata. Bár a zenéje, ez a spirituálé, ami a trailerben is hallható elég fura, a film elején azt hittem, hogy valami musical lesz. :)

    VálaszTörlés
  3. Margheriti a Last Hunter és a Leopárd Kommandó végett nagy kedvencem, ez a filmje is biztosan be lesz pótolva, főleg h Kinski az egyik kedvenc színészem. Szerintem Mucsi Zoltán titokban őt akarná majmolni, csak kurvára nem jön össze neki. Nem csoda, h annyi rendezőt megihletett (olasz haverunk mellett ugye ott van a nagy Herzog is). Nagyon nagy kár, h ilyen fiatalon elment, igaz, tett is érte rendesen.

    Amúgy tavaly a húsvéti szünet környékén, egy kellemes kerti sütögetés után néztem meg sokadjára a Leopárdot, most annyira elkapott a nosztalgia a szép emlékű délután kapcsán, h elhatároztam: idén húsvétkor Macaroni Combat nézést tartok. Egyenlőre a LK - Last Hunter - Inglorius Bastards trió a fix, a Marghariti-féle Wildgeese filmet is meg kéne szerválnom vhonnan.

    Metalucifer

    VálaszTörlés
  4. ez sem lehet véletlen:
    http://youtu.be/kRinCyay1kI

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem, bár ha azt mondja, hogy Anthony Dawson, lehet, hogy könnyebben megértik. :) (Hú de szar egy film volt ez.)

      Törlés
    2. szerintem meg fos, de ezen nem veszünk össze. :] és ha szóba kerül nem filmrajongó körökben, akkor emberek képesek egymásra licitálva ajnározni, meg vajazni a Tarantino buráját érte, néha még egy kis lekvárt is kennek rá.

      Törlés
    3. Nem vagyok Tarantino rajongó, de élből fikázó se, és egészen addig minden munkáját bírtam, de ez a film annyira kilóg a filmográfiájából, hogy ihaj. Ripacskodás, gagyi humor, meg egy össze-vissza forgató. Előre rettegek a Djangotól.

      Törlés
    4. én úgy vagyok vele, hogy minden filmet külön kell megítélni, nem beleigazítani egy rendező filmográfiájába, mert úgy az ember önkéntelenül is átlagol, vagy fel, vagy lehúzza. ez speciel úgy önmagában fos, de ettől még az előzőek nem lesznek rosszabbak, bár ott sem voltam mindegyiktől elájulva. de voltak korrektek, meg igen jók.

      Törlés
  5. Én moziban néztem meg a Zsigantrikat, azon kívül, h egyértelműen egy, az álomgyári héberek megbízásából készült hergelő/provokáló/propaganda film, komolyabb bajom nem volt vele, bár az erőltetettség érezhető az alkotáson. Azért elkeserítő film is egyben, jól szimbolizálja, h micsoda igazságtalanság van a mai nyugati világban. Kíváncsi vagyok, h azok, akik 2009 nyarán az egeik magasztalták a filmet, mit szólnának egy olyan mozihoz, ahol vagány palesztin srácok zsidrák katonákat skalpolnának?:)

    Metalcuifer

    VálaszTörlés
  6. Mit propagált? Nekem nem ilyen problémáim voltak vele, engem cseppet sem zavar, ha nácikat gyilkolnak, sőt, egyáltalán nem zavar, hogy kiket gyilkolnak, ha azt filmben teszik. Bájdövéj, a kedvenc amcsi filmjeid többségét zsidók fizették, szóval inkább légy hálás nekik. :)

    VálaszTörlés
  7. A náci kifejezés az NSDAP tagjainak gúnyneve volt, ergo a Wehrmacht sorozott bakáit lenácizni egy ostoba általánosítás (és de érdekes, az afák mindig az általánosításokra alapuló gyűlölködés ellen voltak), kb.: mintha a Vörös Hadsereg több millió katonáját egy emberként lekomcsiznánk (mellesleg mondhat akárki akármit, a baloldal mindig is jobban értett a diktatúrához és a terrorhoz, mint a jobb). Hogy mit propagál? A szokásos zs. önsajnálatot, és azt, h felsőbbrendűnek hiszik magukat mindenkinél. A producerekről pedig: én leszarom egy szakember származását,és ha tetszik, amit csinál, akkor természetesen értékelem. Viszont ha soviniszta módjára viselkednek, és visszaélnek azzal, h nekik mindent szabad a bolygó ezen féltekén, na, akkor már kurvára nem vagyok nekik hálás.

    Metalucifer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem nálad ez a film eléggé félrement, de ez köszönhető annak is, hogy rossz. viszont amiket írsz, azok ebben asz esetben nekem inkább belemagyarázások, olyan tudom hogy azt akarta és úgy. például ez a történelmileg komolykodó megközelítés a tényeket alapfelállásból lesöprő és leszaró filmnél fölösleges és erőltetett. gyártanak propagandafilmeket manapság is, de én ezt nem éreztem annak.

      Törlés
    2. Én sem állítom, hogy nem létezik a "holokauszt-sploitaion", de azért az ilyen összeesküvéselméletekben nem hiszek, jöjjön az bármely oldal csökött agyából is. A BB esetében meg pláne indokolatlannak érzem a gyanút, mert ez tényleg csak egy viccesre vett macaroni-combat hommázs akart lenni, itt ez határozta meg a témát is. Ennyi erővel ha nazisploitationt csinált volna, akkor meg pont azzal lehetne vádolni, hogy nem tiszteli a holokausztot.

      Annyiban tudok egyetérteni, hogy a filmipar még most is rettentően álszent, és rengeteg témát csak egyoldalúan mer bemutatni, és erre magyar példa is akad. A politikai korrektség a filmek legnagyobb ellensége. :D

      Törlés
  8. Meg kell néznem, nyami!

    VálaszTörlés
  9. Szeretném még ajánlani a Django Kill... If You Live, Shoot! és a Deadlock című filmeket!

    VálaszTörlés
  10. Idővel sorra kerül minden. Legalábbis van egy több, mint 200 filmből álló SW listám, amit egy 5 éves terv során teljesíteni szeretnék. :)

    VálaszTörlés