2012. március 24., szombat

Conan Graphic Novels - 3.rész

MGN #69 - Conan The Rogue (1991)
Írta: Roy Thomas
Rajz: John Buscema

Fort Gori királyának, Shamgar Shahnak az öccse, és Khawarizm uralkodójának, Tarsu Khannak a tanácsadója titokban szövetkeznek, hogy egymásnak ugrasztva a két birodalmat, végül ők maguk szerezhessék meg a hatalmat a turáni királyságok felett. Conan azonban megmenti Tarsu Khant egy merénylettől, ami után az uralkodó felfogadja testőrének. A csalódott konspirátorok újabb terve azonban már sikerül, aminek következtében Shamgar Shah börtönbe veti Tarsu Khant és küldöttségét. Conan természetesen megszökik, és magával viszi fogva tartójának lányát Zaidát is, és egyenesen a Rémálom Mocsárba veszi az irányt, amiről az a hír járja, hogy még senki nem hagyta el élve.

Tarim vérére, Crom és Mitra nevére! Végre egy igazán szuper Conan képregény, csápos szörny, megszállt leányzó, gonosz pap, és démonébresztés nélkül. Valójában két külön sztorit kapunk, mert míg az első fele leginkább az összeesküvők intrikái és a két uralkodó összeugrasztása körül bonyolódik, addig a második fele egy jóféle horror, kellemes fordulatokkal és persze mocsári szörnyekkel. Mindkét fele nagyon izgalmas, és még csak elcsépelt klisékkel sem nagyon találkozunk, ami azért elég nagy szó. Mégis a második felét mondanám erősebbnek, mert abban nagyobb szerepe van magának Conannak. Mert hogy ebben a képregényben találjuk talán az egyik legjobb Conan karaktert. Nagyszájú, tiszteletlen, balhés, laza, viszont ha kell, kemény, mint annak a bizonyos fákon ugráló kollégájának a sarka. És nem utolsó sorban remekül ért a fehérnép nyelvén is. Kisebb hiányosságokat leszámítva (pl. hogy elfelejtkeztek Tarsu Khanról, akinek további sorsa így most nem ismert) összességében egy roppant élvezetes olvasmányt kapunk, az általam olvasott egyik legjobb Conan sztorit.
Buscema szokás szerint hibátlan, nagyon érzi a howardi világot és a karaktereit, és nem fél a brutálisabb jelenetek megrajzolásától sem. Ezzel a szolid színezéssel együtt a rajzok is kiválóak, tehát ezt a GN-t most feltétel nélkül tudom ajánlani. 



MGN #73 - The Ravagers Out Of Time (1992)
Írta: Roy Thomas
Rajz: Michael Docherty

Conan éppen a turáni hegyek között rabolgat, amikor is összefut Vörös Sonjával és némi arany után való kajtatás során találkoznak egy óriási arany csigával, aki a múltba, a thuriai korba, azaz Kull király korába repíti őket. A csiga valójában egy közös ellenség, a gonosz varázsló Rotath, akit Kull és Conan is legyőzött már egyszer, és most az a célja, hogy Conan segítségével megszerezhesse Kull testét. Mármint a csigatest leváltására. Kull és Conan ismeri már egymást korábbi kalandokból, és nem lehet azt mondani, hogy országos cimborák lennének, de Rotath legyőzése érdekében végül hajlandóak összefogni.

Tudom, hogy mit gondoltok. Arany csiga, időutazás, és akkor még a beszélő majomemberekről nem is tettem említést. Hát igen, csúcsra lettek járatva a fantasztikus marhaságok. Eléggé bizarr és nyakatekert egy sztori ez, annál rosszabb, hogy még csak nem is igazán jó. Számos utalás történik régebbi történetekre, amiket pl. én sem olvastam, és Kullból is elég keveset ahhoz, hogy képben legyek a thuriai kor ilyen furcsaságaival. Ettől függetlenül is elég nagy zagyvaság az egész, és például Sonja jelenlétét is indokolatlannak találtam, mert harcolni szinte nem is harcol, és bár van néhány jópofa beszólása, összességében nem sok vizet zavart, Kull és Conan kakaskodása viszont egészen szórakoztató, bőven elég lett volna csak őket összeereszteni pár oldal erejéig, és nem itt csigázni az idegeinket. Az akcióval nem spóroltak, de hiába mozgalmas a cselekmény, ha az egész sztori ennyire fárasztó és ilyen nehezen áll össze. Egynek szódával elmegy, de nem nagyon bírom az ilyen blődségeket.



A Marvel Conan képregényköteteinek taglalását ezzel letudtam, de a jövőben további Conan képregény recenziók érkezésére lehet számítani.

2 megjegyzés:

  1. a rajzok az elsőnél nagyon rendben vannak, a másodiknál sem rosszak, így összességében a Marvel Conan füzetek ilyen tekintetben finoman szólva nem egységesek, pedig ha a történeteknél nem is, de vizuálban lehetett volna tartani valami színvonalat. az előző elemzésekben meg kibuktak a mélypontok, de hát azoknak is kell élni valamiből, akik nem tudnak jól rajzolni, akár képregényrajzolásból is.
    Tarsu Khan meg minden valószínűség szerint elment démont ébreszteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, hát nagyon nem egységesek, épp az a baj, hogy még egyazon író és rajzoló esetében sem mindig. Bár nekem olybá tűnik, hogy ezek a kötetek valahol az ifjúsági (Conan the Barbarian) és a felnőtt (Savage Sword of Conan) Conan szériák között akarták magukat pozícionálni, ezért is lett ilyen vegyes a felhozatal. Utóbbi sorozat máig a legjobb és legigényesebb Conan futamnak tekinthető.

      Törlés