2012. március 16., péntek

The Resurrected (1992)

aka A Feltámasztott

R.: Dan O'Bannon

A magánnyomozót (John Terry) egy a férjéért aggódó nő bízza meg, hogy járjon után a férfinak (Chris Sarandon), aki az utóbbi időben teljesen elhidegült tőle, és csakis a titkos (és igencsak büdös) kísérletével foglalkozik egy elhagyatott házban. A nyomozó utánajár, és ijesztő dologra bukkan, a férfi okkult praktikák segítségével, halottak feltámasztásán ügyködik. A megszállott tudóst végül elmegyógyintézetbe zárják, de amikor a nyomozó és a feleség kicsit alaposabban is utánanéz a férfi kísérleteinek, még a korábbinál is hajmeresztőbb és bizarrabb dolgokat találnak.

A sajnos már csak néhai Dan O'Bannonnak két film miatt biztosan örökre hálás lesz a filmgeekek népes tábora. Az Alienért és a Return Of The Living Deadért. Bevallom, a Feltámasztott eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, de most, hogy láttam, már azt is kijelenthetem, hogy az egyik legjobb (ha nem a legjobb!) Lovecraft adaptációért is jár neki a tisztelet és a megbecsülés.



A film a Charles Dexter Ward esete című novellán alapszik, és bár a film a modern korba helyezi az eseményeket, az adaptáció meglehetősen hű. Sajnos a film maga egy szolid költségvetésű videós horror (bár moziba szánták), és bár ennek a hátrányai néhol meglátszanak (főleg a B-listás színészeken és azok játékán), hangulatilag mégis telitalálat, kifejezetten "Lovecraftos". Alacsony büdzsé ide vagy oda, a trükkökre sem lehet egy rossz szavunk sem. A félresikerült kísérletek selejtjei, vagy az újjászületés pillanata nem csak hogy nagyon is korrekten lett kivitelezve (semmi CGI szarság, csakis animatronika és stop motion), de esztétikailag is tökéletesen beleillik a lovecrafti horrorvilágba. 



Amikor embereink leereszkednek a sötét és végeláthatatlannak tűnő katakombákba, ahol a bizarr kísérletek folytak, az valami elképesztően jól példázza ezt a páratlan atmoszférát. A mai filmekben az ilyesmit rendszerint ott szúrják el, hogy mindenáron meg akarják világítani egészben ezeket a helyszíneket, hogy a néző lásson, de közben pont ezzel veszik el tőlük a sötéttől való ösztönös félelem lehetőségét, a szereplők helyzetének átélését. Itt egyetlen zseblámpa, petróleumlámpa, majd később már csak egy szál gyufa szabja szűkre a látómezejét a szereplőknek és a nézőknek, így aztán igencsak hatásos tud lenni, amikor például sejtelmesen feltárul az emésztőszerű árok látványa, amiben még élő és mozgó nyálkás, emberszerű kísérleti hulladékok ficánkolnak, vagy amikor pár méterre előttük az egyik lény hirtelen előtűnik a sötétből. Na, ez Lovecraft!



20 éve készült ez a film, és sajnos valószínűleg csak figyelmetlenségből vagy véletlenül kerülhette el eddig a figyelmemet, és nem mondhatjuk, hogy elveszett az azóta készült számtalan minőségi horrorfilm (pláne nem Lovecraft adaptáció) között. Jó sztori, hangulatos kivitelezés. Bárcsak több filmet rendezett volna O'Bannon, és főleg Lovecraft műveket. A Feltámasztott két dologra bizonyíték. Egyrészt, hogy a kis költségvetéssel is lehet okosan bánni és több, mint korrekt horrorfilmet készíteni belőle, másrészt hogy Lovecraft mekkora egy zseni is volt. Az ő elméjének szüleményei a mai napig a legdermesztőbb horrorvíziók.


Trailer:


8 megjegyzés:

  1. na ez kurva jól néz ki, a CGI megölné az ilyen filmeket, és ez nem nosztalgia-faszkodás. a dokinak is beteg feje van, tökéletes. :]

    VálaszTörlés
  2. Nálam nosztalgiafaszkodás is. :)
    Van, amikor a CiGI a jobb (Jurassic Park), de még egy gyengébb latex szörny is elfogadhatóbb, mint egy rossz computeres trükk. Ráadásul még a legdrágább CG is még mindig steril, pl. a nedvedző bőrtextúrát nem tudja hihetően visszaadni a gép, a térhatás sem az igazi, és a mozgás is túl folyamatos és sima. Nem hiszem, hogy valaha is tökéletes lesz.

    VálaszTörlés
  3. A ROTLD az egyik kedvenc filmem (és ezt most zsánertől függetlenül értem), ezt is be fogom pótolni! O'Bannon pedig egy zseni, ehhez kétség sem férhet, kár h inkább íróként, nem pedig direktorként (vagy íróként és rendezőként egyaránt) tevékenykedett. Ment neki a humor, a pörgős dramaturgia és a hangulatkeltés, meg persze a gore is. Kb.: egy Stuart Gordonba oltott Fulci.:)

    Metalucifer

    VálaszTörlés
  4. A ROTLD nekem is az egyik all-time kedvencem, de hát ugye nem csoda, elvégre hívhatnánk Punkok & Zombiknak is. :) De a ROTLD 3 is a kedvenc horrorfilmemjeim közé tartozik. Majd egyszer írok ide azokról is.

    VálaszTörlés
  5. De pont ez a király benne, h még az egyszerű zombi-kajának szánt szereplők is kurvára emlékezetesek, nagyon nagy arc az összes karakter. Ez pedig ritka egy horrorban, egy zombisban meg pláne.
    Amúgy régebben én is agyaltam egy ilyen horrorfilmen, amiben Metalosok, Punkok, kopterek, hácések, tehát a kemény muzsikák hívei egy klubbuliról jövet vagy bulira menet egy sikátorban összefutnak egy rakás zombival, aztán némi menekülés után úgy döntenek, h felveszik a harcot az élőholtakkal, nem mellesleg pedig leabálnak egy egész diszkó-klubbot. Lehet h egyszer jobban ki is dolgozom az ötletemet.:)

    Metalucifer

    VálaszTörlés
  6. Amikor a ROTLD készült, akkor Amerikában a punk/HC mozgalom a virágkorát élte, ezért is gyakori, hogy a 80-as évek első felében készült filmekben sokszor akad egy-egy tarajos tróger, vagy legalábbis punk és metál a soundtrack. A 70-es évek, 80-asok fordulóján meg az angol filmekben akadt sok skinhead, punk, mert ott akkor ezek a szubkultúrák voltak népszerűek. A téma természetesen abszolút szimpatikus nekem, én is gondolkodtam valami hasonlón.

    VálaszTörlés
  7. Megnéztem, istenkirály volt, köszönöm az ajánlást!

    Metlucifer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szív. Már megérte megcsinálni ezt a blogot. :)

      Törlés