Sally (Kim Darby) férjével beköltözik a néhai nagyanyjától örökölt hatalmas és gyönyörű házába. A felújítások közepette az egyik sötét szobában talál egy lezárt kandallót, amit a ház gondnokának figyelmeztetése ellenére kinyit, ezzel rászabadítva a házra, de főleg saját magára három gonosz manót (goblint).
Csak a film megtekintése után értesültem róla, hogy már készen is van a remakeje (meg lesz nézve hamarost), méghozzá Guillermo del Toro jóvoltából (aki írta és producerálta az újat), mert hogy a mexikói mester állítólag gyerekkorában igencsak fosott ettől a filmtől, és ezért most a filmmel együtt nyilvánvalóan a gyerekkori traumát is fel akarta dolgozni. Nem hibáztatom, ez a film egy gyereknek akkoriban valóban legalább olyan para élményt nyújthatott, mint a mi generációnknak anno a Hegy gyomrában sorozat, de ha kivonjuk a nosztalgiát, akkor felnőttebb fejjel már csak egy szolid, de kétség kívül hangulatos retro horrorként tudjuk megélni.
Nem különösebben rajongok a szellemházas horrorfilmekért, ezért is jó, hogy ez csak félig az. A fő eszköze persze a fények, hangok ijesztő játéka és az atmoszféra, de szerencsére itt testet is öltenek a neszek forrásai, még ha csak aprót is, így ez részben "lényes" horrorként is felfogható. Vérre és erőszakos halálnemekre azért ne számítsunk (mai szemmel a dísztök fejű lények sem valami ijesztőek), a Don't Be Afraid Of The Dark ugyanis tv-s horror, az ABC csatorna Movie Of The Week című tv-film sorozatán belül került bemutatásra anno. (A MotW-ben egyébként olyan klasszikusokat is vetítettek, mint pl. Spielberg Párbaja, de a Starsky and Hutch, és más sorozatok pilotja is ennek keretein belül mutatkoztak be.)
A színészi játék átlagos, sokat nem segít az átélésben, de egyébként is rövid és egyszerű dramaturgiájú történetről beszélünk, vagyis a klasszikus sablon karaktereket kapjuk, a nőt, akinek senki sem hisz, a férjet, aki bolondnak nézi az asszonyt, vagy az öreg gondnokot, aki figyelmeztet időben, de nem hallgatnak rá. A film vége is kicsit tompa és számomra csalódást keltő, mert nem szeretem az ilyen levegőben lógatott lezárásokat. Nem kell mindent szájba rágni egy horrorban, de némi magyarázatot azért joggal elvárhatunk.
Az elmúlt 40 év során már alaposan elkopott a film hatásmechanizmusa, bár elképzelhető, hogy egy sötét, magányos éjszakán, a megfelelő hangulatban találva közel azonos hatást tud kifejteni néhányakon, mint tette a kis Guillermóra is annak idején. Tv-s kereteken belül nem rossz, el is hiszem neki, hogy a maga idejében és helyében rendkívül hatásos tudott lenni, és a remake megtekintése előtt pedig bőven megér egy 80 percet az életünkből, de ma már kevés. Az új változat valószínűleg hatásvadászabb is lesz a jelen kor elvárásainak megfelelően. Hamarosan kiderítem.
Trailer:
del Toro tényleg nagyon félhetett ettől a filmtől, mert a remake olyan horror, hogy nem horror, s úgy látszik messziről, hogy del Toro, de nem del Toro :) amúgy nekem a kedvenceim a szellemházas horrorok, meg az erdősek.
VálaszTörlésÉjjel meglesem az újat.
TörlésAz erdős horror az jobb, de a szellemházas horrorok többsége lényegében ugyanannak az alapnak a sokadik feldolgozásai. Mondjuk rám gyerekként pont a Poltergeist hozta az egyik legnagyobb szívbajt.
az első képről rögtön a Tasnádi-villa ugrott be a tornyos-bástyás megoldásaival, ott is érdekes dolgok lehetnek a lezárt kandallókban, és nem feltétlen gonosz manókra gondolok. :]
VálaszTörlésÚjabb remek horrorfilm-ötlet fogalmazódott meg zseniális elmémben a Tasnádi-villa kapcsán.:)
VálaszTörlésMetalucifer