2012. április 13., péntek

Hong Kong Godfather (1985)

R.: Wang Lung Wei

Playboy Lung (Norman Chu), Mad Dog Wei (Leung Kar-yan) és Man őrmester (Richard Cheung Kuen) gyerekkori barátok, és egyben Han triádfőnök (Shek Kin) emberei is. Az Amerikából érkezett Lan (Pomson Shi) részt akar magának Hongkongból, és ehhez Han segítségét kéri, de amikor az visszautasítja, bosszúból teljes letámadást indít Han szervezete ellen, az áruló Chi segítségével. Végül csak a három barát marad, akik viszont nem adják könnyen a bőrüket.

A hongkongiak nem a szezámmagos húsgolyóval gurigáznak, amikor vérontásról és akcióról van szó, az már egyszer biztos. A Hong Kong Godfather is főleg ezek miatt emlékezetes csak igazán, illetve különösen arról, hogy az utolsó negyed órájában valami egészen brutális és megsemmisítő leszámolás jelenetet láthatunk, ezen túl azonban csak egy átlagos gengsztermoziról van szó, aminek a története nem éppen fordulatos, ellenben sablonos és kiszámítható, de legalább világos és jól követhető, és hála a gyors tempónak és a kung-fuval dúsított akciójeleneteknek még csak azzal sem lehet vádolni, hogy unalmas lenne.



A sztori szerkezetileg a ninkyo jakuzafilmekére emlékeztet, ahol rendszerint jön egy erőszakosabb csoport, akik árulással, erőszakkal, aljas trükkökkel ellehetetlenítik a régimódi erkölcsök szerint (urambocsá "tisztességesen") működő csoportot, aminek utolsó becsületlovagjai végül saját életüket sem féltve, véres és könyörtelen leszámolásra indulnak az ellenfél túlerővel védett főhadiszállása ellen. Itt azonban szemben a klasszikus japán sémával, már a felvezetés is mozgalmasabb, bár kétség kívül itt is a vége szól a legnagyobbat. A film közbeni akciók is látványosak és kifejezetten véresek, de ez a már említett végső nagy hősies vérontás (ami állítólag ugyanabban a bevásárló központban lett felvéve, ahol a Rendőrsztori klasszikus jelenete is) kivételesen durvára és intenzívre sikerült. Őszintén szólva, már talán túlzás is ez a horrorfilmeket megszégyenítő, öncélú hentelés, ami során perceken át mást sem látunk, mint hogy üvöltöző vércsatakos emberek pengékkel vagdalkoznak, illetve rugdossák át egymást a bútorzaton, miközben a falra hiteltelen mennyiségű magenta színű művér kenődik. Ettől függetlenül is hatásos és emlékezetes befejezés, még ha kissé a ló másik felén is ért földet.




A film élvezeti értékén egyébként egészen apróságok is sokat tudtak dobni. Ilyen pl. az általam gyakorta hivatkozott 80-as évek hangulat, ami szinte süt a filmből (Playboy Lung borzalmas hajviseletét azóta is próbálom feledni), vagy az alkalmi pucérkodás (igen, nekem számít az ilyesmi is), illetve az olyan kikacsintós poénok, mint amikor Han főnök unokája Bruce Leet utánozza, amit az tesz igazán érdekessé, hogy a Han főnököt játszó Shek Kin ugyanis nem más, mint a Sárkány Közbelép emblematikus főgonosza.





Ami miatt a hongkongi filmipar mindig is kihívást jelentett számomra, a túljátszás, a ripacskodás, a gagyi humor (és a kínai nyelv hangzása) többé-kevésbé itt is kísért, de kétségtelen, hogy bár se nem eredeti, se nem túl szofisztikált egy gengsztermozi, azért a sodró lendülete, intenzív akciójelenetei és úgy összességében az alkalmi szórakoztatás-faktora bőven ki tudott elégíteni egy másfél órára.


A tippért és feliratért pacsi Oldfannak.

Ízelítő a végső nagy kaszabolásból:


A film jócsaja:


Chui Suk-Woon

1 megjegyzés:

  1. A zárójelenet valami fenomenális, egyik kedvenc akció-szekvenciám!

    Metalucifer

    VálaszTörlés