2012. április 11., szerda

Tarzana, the Wild Girl (1969)

-Tarzana, sesso selvaggio 

R.: Guido Malatesta (mint James Reed)

Egy gazdag angol üzletember felesége és kislánya 15 évvel ezelőtt lezuhant az afrikai dzsungelben. Most azonban a férfi fülébe jut a hír, miszerint egy a kenyai dzsungelben élő törzsnek egy fiatal fehér bőrű királynője van. A férfi meg van róla győződve, hogy ez a királynő nem más, mint az ő halottnak hitt lánya, ezért expedíciót indít a felderítésére és hazahozatalára, mivel a lány lenne az egyetlen örököse.

Pont 100 éve, hogy először megjelent Edgar Rice Burroughs lián-függő ponyvahősének első története egy amerikai magazinban. A karakter hamar rendkívül népszerű lett, és később óriási hatással bírt a popkultúrára is, számos folytatás, feldolgozás és persze vadhajtás is készült az évek során, valamint természetesen megjelentek a legalább annyira népszerű női verziók is filmen, regényben, képregényben egyaránt. (Trivia: Bár a lenge öltözetű dzsungelhősnők nagyrészt Tarzan ihletésre születtek, de a karakter archetípusa valójában még magánál a nagy Tarzannál is korábbi múltra tekint vissza. Az első ún. "Jungle Girl" W.H. Hudson 1904-ben megjelent Zöld Paloták című romantikus regényének dzsungellakó hősnője, Rima volt.)

Arra látták azt az állatbuzi fehér spinét!
Az olaszok persze nem is lennének olaszok, ha nem az erotika felől közelítenék meg a témát. A Tarzana, a Vad Lány tulajdonképpen nem más, mint a klasszikus Tarzan női verziója nagyon olcsó és nagyon ócska kivitelezésben, viszont rengeteg öncélú cicimutogatással. És ha férfi társaimnak valamiért érdemes megnéznie, akkor csakis az utóbbi miatt.

Hörgh, Tarza...Tarzana, ki..kicsit gyengédebben szeress, ha kérhetem!

Na jó éjt Csita, aztán semmi ungawabunga a takaró alatt!

Bárcsak lenne kandallóm!
Mert hogy a film maga roppant unalmas, kalandfilm létére kaland alig akad benne, hacsak valaki a műdzsungelben örökkévalóságig tartónak tűnő baktatást nem találja izgalmasnak. A karakterek tipikusak és unalmasak, szőke titkárnő (Franca Polesello), szőke jóképű vadász (Ken Clark), de az expedíció összetétele természetesen nem nélkülözi a kétes egyéneket sem, mint pl. a főnöke pénzére áhítozó sunyi szemű titkárt, vagy az állandó kangörcsét kordában tartani képtelen rosszéletű akárki (Raf Baldassarre), akiknek persze egészen más terveik vannak Tarzanával a megtaláláson túl.

Csak egy nyíl! Már megijedtem, hogy infarktus.

Már csak két pálca, és megvan a kacsintós Nena pénztárca!
A csudaszexi Tarzana (Femi Benussi) persze eközben mit sem sejtve arról, hogy miféle alakok ólálkodnak utána, tökéletes harmóniában él az állatokkal a dzsungelben. Minden napját elefántlovaglással, kis oroszlán simizéssel, meg a nevén nem nevezett csimpánz sidekickkel való piros pacsizással telik (a csimpánzt valószínűleg valami szefóssal szinkronizáltak, mondjuk ettől marha vicces), semmi stressz vagy devizahitel probléma nem kísérti törékeny lelkét. Persze amikor veszélyben az őserdei idill, vonyításával egykettőre mozgósítani tudja az állatvilágot (mely leginkább természetfilmekből összevágott jelenetekben merül ki). 





A naturális naivság gyönyörű, őzikeszemű szobra ő. Kicsit fura az üvöltése (inkább rohadtul idegesítő), és a liánozási technikája is megmosolyogtató, és még csak nem is az a tipikus harcos amazon típus, de kit zavarna az ilyesmi, mikor cserébe a film legnagyobb részében a csodás keblei és persze a csodás önnönmaga kellemes látványában gyönyörködhetünk. A film igazi főszereplője tulajdonképpen az ő két melle. Femi Benussi gyönyörű és kívánatos nő, ebben benne is foglaltatik minden, hogy miért is volt tökéletesen alkalmas erre a színészi játékot nem különösebben kívánó szerepre.

Na, ezek a mellek, kisanyám!
...
A film zárójelenete maga a gyönyör. Mikor végül Doris, a ledérkedésben szintén jelesül vizsgázó szőke titkárnő és Glen, a film macsójának számító szőke vadász megleli (sarokba szorítja) Tarzanát, a vad csaj ijedt őzikeként reagál a találkozásra, de miután Doris előrelépve kigombolja a blúzát és megmutatja melleit, mondván "Ugyanolyanok vagyunk.", Tarzana felismerése orgazmikus megkönnyebbülést hoz, és végül mindhárman, kéz a kézben elsétálnak egy jobb és civilizáltabb élet felé. Ha teszem azt, Glen gombolta volna ki a nadrágját, akkor valószínűleg egy egészen más befejezést kaptunk volna.

Gyere Tarzana, ismerek egy jó plasztikai sebészt.
A Tarzana, the Wild Girl nem is film, hanem egy 80 perces cicimustra, unalmas és érdektelen közjátékokkal megszakítva. Így aztán akármilyen pocsék is, valami "fura okból" mégis megbocsájtó vagyok vele, de ez a pontszámot mondjuk akkor sem fogja befolyásolni. Csak elviselhetővé tették, de attól még közel sem ajánlom.


Túl sok mell!

5 megjegyzés:

  1. Na ez ám a nekem való. :)
    Akár csokorra is lehetne szedni az amazonos filmeket. Olvasnám...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint mindenre, erre is csak azt tudom mondani, hogy nem kizárt. Idővel minden zsánert és szubzsánert szeretnék minél alaposabban kiismerni. Hamarosan jönnek az adóellenőrös filmek, a hírhedt utcaseprő-sploitationök meg a többi.

      Törlés
  2. én nem tudok ehhez sem hozzászólni, de olyankor pipálok véleményt :)..most is az az 1-es tőlem származik. nem is hallottam soha ilyen Tarzánákról. vajon egy ilyen film régen híres volt? mentek rá az emberek a moziba? vagy már akkor gagyinak számított?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már akkor is gagyi volt, mert már akkor is voltak jó filmek, amikhez lehetett mérni.

      Törlés
  3. Femi Benussi annyi borzot villantott karrierje során, hogy megtelne velük egy vadaspark, egy nagyobb.

    VálaszTörlés