2012. április 4., szerda

Herkules és a Nap Fiai (1964)

- Ercole contro i figli del sole

R.: Osvaldo Civirani

"A mi népünknél az a szokás, hogy a törzsfőnök csata előtt mindig megérinti a király dárdáját, és sok szerencsét kíván. Érintsd meg kérlek te is, Herkules."

Herkules (Mark Forest) hajót törik, és Dél-Amerikában, egészen pontosan az Inka birodalomban ér partot, ahol gyorsan összehaverkodik Maytha herceggel (Giuliano Gemma), akinek apját, az igazi királyt fogva tartja a zsarnok Hatovolpa. Herki és az indiánok előbb egy partizánakció keretein belül kiszabadítják Maytha húgát, Hamarát az áldozó kés alól, majd megszervezik az offenzívát, és indulhat is az ostrom, a vérontás meg persze a trónfosztás.

Fura ez a Herki. Kezdjük ott, hogy a partot érése, és pár percnyi ismerkedés után (az idő és térbeli akadályokon kívül a nyelviek is megszűntek létezni) magasról leszarva, hogy több ezer mérföldre került otthonától, és hogy a hajója darabokban, társai meg felpuffadt vizihullaként lebegnek az óceánban, máris önként és dalolva vállalkozik az Inka birodalom megmentésére. Ráadásul ennek a Herkulesnek az ereje sem állandó, különben hogy lehet, hogy egyszer mázsás kőtömböket dönget, máskor meg egy nyavalyás indián is majdnem hogy lenyomja fahusáng összeszorításban (ősi inka sport lehet). Később egyébként az indiánus még jól le is "hegylakózza", ami valamiféle dicséretnek számít arra fele.



Bár elsőre érdekes ötletnek tűnik, hogy görög félistenünk ezúttal egy ilyen egzotikus világba jut el, sajnos a film szempontjából ez nem sokat számít, mert hogy az már nem lett valami érdekes. Pedig vannak szép díszletek meg jelmezek is, de hiába, a sztori és a karakterek egyszerűsége és sablonossága már bőven elég volt ahhoz, hogy a felejtősnél is alacsonyabb kategóriába soroljam.

Ami mindenképpen dícséretes vele kapcsolatban, hogy szerencsére nem túl sokat beszélnek benne, mert egyébként olyan fájdalmasan mesterkélt párbeszédeket hallhatunk, mintha valami mesét, vagy még inkább egy kezdő angol nyelvkönyv példafeladatait adták volna a szereplők szájába. A színészi játék ehhez igazodva botrányosan gyenge, az iskolai gyerekelőadások szintjét veri. Mark Forest egyébként is a peplum hősök egyik legsótlanabbika (itt még csak szakálla sincs), de Gemma még őt is alulról súrolja. Mármint a színészi antijátéka.



Cserébe harc az van sok, méghozzá elég röhejesek, de ha igazán röhögni akarunk, akkor azt a részt érdemes megnézni (és lehetőleg a magyar szinkronnal!), amikor az egyébként dögunalmas táncjelenet végén az inka többség is táncra perdül. Komolyan mondom olyan volt, mint amikor az elmegyogyóban füves sütit osztanak vacsorára. Még jó, hogy Herkules nem állt be közéjük szirtakizni.

Elég érdekes pozitúrában haltak el azok ott a háttérben :/


Többet nem is ragozom, gyorsan és észrevétlenül ment át rajtam ez a film, még az átlag peplumok szinvonalához képest is nagyon gyenge, bár magyar szinkronnal nézve azért van némi trashfilmes szórakozás-faktora. Láttam már egy rakás peplumot, és nem véletlen, hogy csak nagyon kevésre emlékszem közülük úgy igazán. A Herkules és a Nap Fiaira se fogok, de ha mégis, akkor is csak mint az általam látott egyik legrosszabbra.


Trailer:


A film jócsaja:
Anna-Maria Pace



6 megjegyzés:

  1. a felvezető idézet és a képek miatt rögtön a jól ismert riff pattogott a fülemben az olvasás alatt, csak a jócsaj mentette meg a helyzetet :]
    http://youtu.be/-XNFokmDKrE

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe! Való igaz, Giuliano Gemmában pl. a férfiasságnak még a szikráját sem találni, akár ő is lehetett volna a film jócsaja a hosszú, fekete hajával. :) Egyébként megérne egy tanulmányt a peplumok leplezett homoerotizmusa, de azt biztos, hogy nem én fogom megírni. :D

      Törlés
  2. pedig az a Giuliano Gemma nekem egész jó pasinak tűnt, láttam vele egy filmet, maffiákat buktattak le, ha jól emlékszem zsarut játszott, de nem jut eszembe a film címe. na az a film tetszett. nem tudja véletlen valaki annak a filmnek a címét?

    a cucc miatt amit viselnek, hívják ezeket a filmeket peplumoknak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valami régi, római kori ruci után kapták a nevüket, de állítólag manapság nők viselnek peplumot. Nem vágom annyira ezt a témát. De hívják "sword and sandal" filmeknek is, csak azt tovább tart leírni.

      Gemma kisfiús szépség, akikért a nők bepisilnek, de én most konkrétan erre a filmre értettem, hogy totál férfiatalan.

      Gemmás maffia lebuktatós filmet csak a Vasprefektust láttam, de biztosan volt még sok ilyen filmje.

      Törlés
    2. jópár SW-ben láttam még régebben, azokban jó volt. gondolom elég kényelmetlen ügy lehet alapból ilyen filmben játszani, valahol ők is érezhetik, hogy mi lesz belőle. én biztos feszengenék, meg csak le akarnám tudni, mármint ha színész lennék. érdekesség, hogy kaszkadőrként kezdte, így ránézésre pedig nem egy Piroch, vagy egy Oroszlán.

      Törlés
    3. Nekem eleinte nem volt annyira szimpatikus, de azóta már sok filmben láttam, többek között SW-ekben, és már bőven meggyőzött. Itt még fiatal volt, kellett a pénz. :)

      Egyébként elég sok ma már ismertebbnek számító színész és rendező is megjárta a kardésszandál filmeket. Bud Spencer és Terence Hill, Gian Maria Volonté, Mickey Hargitay, Gianni Garko, Christopher Lee, Ferdinando Rey, és természetesen Mario Bava, de még Segio Corbucci és Sergio Leone is. Van mit köszönnünk neki, mármint a pepláknak.

      Törlés